"Uraim, ha az elmúlt idő semmi másra nem tanította meg Önöket, mint arra, hogy én egy csendes, boldog, békés ember vagyok, aki nagyon nem szereti, ha fölöslegesen és igazságtalanul belekeverik a nevét mindenféle gonosz cikkbe, akkor legalább ezt a következtetést vonják le. Nem az újságírót hibáztatom, aki ilyen szamárságot kérdezett, mert őt azért fizetik, hogy kétfejű borjakat találjon. Inkább azt, aki egy elhibázott kérdésre rábólint, és ezzel hitelt ad az ilyen hiteltelen szamárságnak."

15 éves korom óta vezetek labdarúgó mérkőzéseket. Számomra ez egy nagyszerű dolog. Nem csak olyasmit csinálok, amit szeretek, de a mérkőzésekre való felkészülés és az azokon való részvétel kiváló fizikai állapotban is tart. Úgyhogy ezt a sportot művelem, amikor csak tudom: a hétvégéken, az Egyesült Államokban, Magyarországon, vagy ahol éppen megfordulok. Mielőtt szerepet vállaltam volna a Budapest Honvédnál, Magyarországon legkellemesebb mérkőzéseim az első osztályú U19-es mérkőzések voltak, de vezettem én mindenféle más mérkőzést is. Aztán amikor a Budapest Honvéd egyik vállalkozásom tulajdonába került, ezek a kellemes mérkőzések megszűntek. Ezután már csak a megyei szövetségekben és a Budapesti Labdarúgó Szövetség kötelékében tudtam bíráskodni. A kiváltó ok természetesen az volt, hogy még a látszatát is elkerüljem, hogy egy olyan bajnokságban bíráskodom, ahol a Honvéd egyik csapata megfordulhat. Merthogy csak ezekben a megyei vagy budapesti alsóbb osztályú felnőtt mérkőzéseken lehettem biztos, hogy a Honvédban való szerepvállalásom semmilyen etikai konfliktust nem okozhat.

Úgy látszik, igyekezetem hiábavaló volt. Ma reggel szokás szerint kezembe vettem az egyik sport hetilapot, amelyben Vágner László, az MLSZ Játékvezetői Bizottságának általam eddig nem csak tisztelt, de korrektnek tartott elnöke nyilatkozott. Tudni kell, hogy Fejér megye egyike azoknak a megyéknek, ahová az évek során bírói küldést kaptam, hogy ingyen és bérmentve mérkőzéseket vezessek. Persze többet vezettem Budapesten meg Pest megyében, de az idő során 2-3 mérkőzést Fejér megyében is vezettem. A Fejér Megyei Labdarúgó szövetség Játékvezetői Bizottságának elnöke az az Arany Tamás, ki a múlt évig az NB I-es játékvezetői keret tagja is volt. Természetesen több mérkőzést vezetett a Honvédnak is az évek során. Sem személyes, sem különösebb szakmai kapcsolatom nem volt vele. Ha a Bozsik Stadionban vezetett mérkőzést, mindig köszöntöttem, mint minden játékvezetőt, és jó munkát kívántam neki. Ennyi közöm volt hozzá.

A fent említett cikkben Vágner Úr egy újságírói kérdésre, ami azt firtatja, hogy helyes volt-e, hogy én Fejér megyében is vezettem mérkőzéseket, miközben Arany Tamás a Budapest Honvéd mérkőzésein is bíráskodott, a következőt felelte: „Ezt az információjukat nem cáfolom, de halkan csak annyit jegyeznék meg: erről sem szólt nekünk Arany Tamás. Pedig ilyen esetben az etikai normák szerint le kellett volna iratkoznia a kispestiek meccseiről.”

Micsoda felelőtlen badarság! Micsoda szemérmetlen megfogalmazás! Milyen fölöslegesen sértő magatartás a két ember, Vágner László és Arany Tamás közti kakaskodásban. Van még egy ember a világon, aki azt gondolja, hogy ha én egy megyei másodosztályú mérkőzést vezetek ingyen Fejér megyében, az valamilyen etikai konfliktust vet fel azon játékvezetővel kapcsolatban, aki egy Honvéd mérkőzést vezet, mert ő a Fejér Megyei Szövetség egyik tótumfaktuma? Uraim, ha az elmúlt idő semmi másra nem tanította meg Önöket, mint arra, hogy én egy csendes, boldog, békés ember vagyok, aki nagyon nem szereti, ha fölöslegesen és igazságtalanul belekeverik a nevét mindenféle gonosz cikkbe, akkor legalább ezt a következtetést vonják le. Nem az újságírót hibáztatom, aki ilyen szamárságot kérdezett, mert őt azért fizetik, hogy kétfejű borjakat találjon. Inkább azt, aki egy elhibázott kérdésre rábólint, és ezzel hitelt ad az ilyen hiteltelen szamárságnak.

S ha már az újságírókról beszélünk, a ma reggeli Népszabadság derűt keltett nem csak bennem, hanem a környezetemben is. Az általam néha említett sportújságíró, Hegyi Iván cikke volt a forrás. Szép, tárgyilagos, pozitív és a különböző tevékenységeket értékelő cikket írt a DVSC-ről. Nagyon tetszett, hogy egy olyan hazai labdarúgásról szóló cikket olvashattam, amely az egyik komoly napilapban jelent meg, és nem koncepciós lejáratásunk céljából. Gratulálok a Magyarország egyik vezető klubjáról szóló cikkhez, és remélem, hogy a cikk csak az első egy olyan sorozatban, amely tényszerűen számol majd be a magyar klubok erősségeiről, gyenge pontjairól és segít abban, hogy közösen tudjunk előre lépni. Bizony messze vagyunk az élvonaltól, és minden segíteni akaró, vagy akár jó szándékkal kritikus cikk felfelé tolhatja a magyar labdarúgás szekerét. Minél többet tudnak rólunk az olvasók, minél jobban érzékelik problémáinkat, minél jobban érzik, hogy mindnyájan a magyar futball felvirágoztatásáért dolgozunk, annál előbb örülhetünk majd ismét a hazai és nemzetközi sikereknek.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway