Visszatekintő
2010-05-06 12:00:14

Bp. Honvéd- Haladás 0-0

BHFC: Németh- Takács, Vukmir, Debreceni, Hajdú- Abass (Nagy Z. 88’), Macko, Akassou, Diego- Bojtor (Zsolnai 72’), Abraham

A hétvégén Angyalföldön pályára lépett kezdőcsapaton Massimo mester 4 helyen is változtatott. Helyettük Vukmir, Abass, Macko és Bojtor kapott lehetőséget.
Már a kezdő sípszó előtt látszott, hogy ezt a meccset nem fogjuk megúszni egy kiadós zápor nélkül, de ami az első félidőben a pályára zúdult, az leginkább egy tomboló balatoni viharra emlékeztetett. Mindenki azt várta, hogy mikor szakítja meg a játékvezető a mérkőzést és rendel el kisebb szünetet, hiszen játékra teljesen alkalmatlanná vált az idő. Németh kirúgásai nem tudták átlépni a félpályát, az erős szembeszél visszafújta a labdát, a tribünről a távolabbi szögletzászlót nem lehetett látni az esőfüggönytől. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan abba is maradt a szél és az eső is csitult, így lassan kezdett ismét egy futballmérkőzésre hasonlítani a küzdelem, bár sok volt a pontatlanság, a csúszkálás. A Haladás kezdeményezett többet, Némethnek többször is a helyén kellett lennie, főleg a jobb oldaluk volt aktív Nagy Gábor révén. Azonban mi sem maradtunk szégyenben, Hajdú remekül csavart egy szabadrúgást a jobboldalról, igaz ellentétben a hétvégével, most a hosszút választotta, de sajnos a kapufán a csattant lövése. A következő kapufát már nem sajnáltuk, hiszen Abraham egy szöglet után menteni igyekezett, azonban kicsit szerencsétlenül találta el és a mi kapufánkról vágódott ki. A félidő nagy részében mezőnyjáték folyt, a mély talajú pályát szinte felszántották teljesen a játékosok.
A második félidőre egyik csapat sem cserélt, azonban mi teljesen más felfogásban léptünk pályára, szinte nekirontottunk a vendégeknek. Hatalmas nyomás alá helyeztük a kapujukat, sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, Diego rendületlenül ívelgette középre a labdákat, azonban a Haladás foggal-körömmel védekezett kétségbeesetten. Abrahammal nem tudtak mit kezdeni, sorozatban vágták fel, hogy ne tudjon megindulni a kapu felé. A sáros talajon amúgy is egy kicsit „hosszabbra” sikeredtek a becsúszások, többször koppantak a sípcsontvédők, sokszor ált a játék ápolás miatt. Szegény Zsolnai éppen hogy beállt, első labdaérintésénél hátulról rácsúsztak, sokan azt hitték, nem is fogja tudni folytatni… Ennek ellenére, még kicsit azért sántítva, majdnem csattanós választ adott, okosan próbált meg elcsavarni egy labdát a hosszú felsőbe, azonban Rózsa szépen hárította. Gyakorlatilag a szombathelyiek kapusa tartotta egyszemélyben a döntetlent, többször is bravúrral hárított, hiába próbáltuk megtréfálni a csúszós talajon és a levegőben egyaránt. Végül nem született gól a találkozón, de nekünk lehet keserűbb a szánk íze, sokkal közelebb voltunk a győzelemhez a mai napon. Az ellenfél, főleg a második játékrészben betömörült a kapuja elé, gyakorlatilag át sem lépték a felezővonalat, minden energiájukat felemésztette a védekezés és csak túl akartak lenni ezen a kiránduláson.

Hétvégén, utolsó előtti idegenbeli túránkon, Zalaegerszegre látogatunk. Izgalmas mérkőzés várható, hiszen mi szeretnénk minél feljebb kapaszkodni és megtartani remek tavaszi mérlegünket, míg vendéglátóink komoly harcban vannak a Győrrel és az Újpesttel a 3. helyért, amely nemzetközi kupaszereplést érne számukra. Aki teheti, utazzon le és buzdítsa a mieinket, hogy hasonlóan a múlt hétvégéhez, itt is „hazai” pályát teremtsünk.