Lapszemle
2010-05-25 14:08:32

A Honvéd légiósa téma a spanyol sajtóban

Egy Magyarországon játszó futballista szolgáltat témát a Marca c. mértékadó spanyol sportmagazinnak. A lap Pablo Coiráról, a Honvéd légiósáról közöl terjedelmes írást. A futballista az elmondottak szerint kimondottan örül annak, hogy Massimo Morales egy számára új szerepkörben, középső középpályásként számít rá, és a légiós azt is megjegyezte viccesen, az egykori játszótárs, Xavi kezdhet izgulni, hogy elveszíti helyét, és hamarosan a kispadon találja magát.

Hosszabb írást közöl a Honvéd spanyol légiósáról, Pablo Coiráról a Marca c. sportnapilap. Az ibériai újság részletesen elemzi a futballista helyzetét, elmúlt egy évét, és részletesen ismerteti a középpályás véleményét is a magyarországi életről.

A cikk kiemeli, egy olyan időpontban szerződhetett Coira Kispestre, amikor elég komoly hullámvölgybe került.

- A mérlegem nem is lehetne jobb. 20 meccsen játszottam, és talán ha egyszer csereként, amúgy mindig kezdő voltam. Amikor csatlakoztam a gárdához, a kiesőhelyek közelében voltunk, most meg egészen a kilencedik pozícióig jöttünk előre. Nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel annak ellenére, hogy egy teljesen más poszton játszottam ahhoz képest, mint amit korábban életem során a csapataimban betöltöttem - értékelte a maga mögött hagyott időszakot a spanyol, majd arra is kitért, hogyan került a vonal mellől irányító szerepkörbe.

- Elég váratlan volt, hogy új szerepkörben próbáltak ki, hiszen eredetileg a jobb oldalra szerződtettek, és ebben a pozícióban kaptam először lehetőséget a Ligakupában. De aztán megsérült az irányítónk, és a tréner megkérdezett, tudnék-e középen futballozni. Ő azt mondta, a képességeim alapján szerinte megállnám a helyemet, így rábólintottam a dologra. Szerencsére jól sültek el a dolgok, hiszen 4-1-re megvertük az MTK-t, adtam egy gólpasszt és be is találtam. A meccs után az edző azt mondta, nagyon tetszett neki a játékom, és onnantól kezdve nem is megyek vissza a szélre.

A Marca azt is felvetette Coirának, ugyanarra a posztra került, mint nagy barátja, Xavi, akivel annak idején együtt játszottak a korosztályos válogatottban is.
- Hát vigyáznia is kell, nehogy elveszítse a helyét - felelt egy viccel a spanyol, majd így folytatta: - Na jó, komolyan, szeretnék fele olyan jó lenni mint ő, mindenesetre nagyon hasznosnak ítélem, hogy beljebb jöhettem, mert így nagyobb területen játszhatok. Meg ugye a tapasztalat, amit szerez az ember, nagyon hasznos tud lenni.

Ami a jövőt illeti, bár jól érzi magát hazánkban, Coira azért továbbállna, ha egy nívósabb bajnokságból keresnék.

- Nagyon szeretnék a vezetők, hogy maradjak. Minden attól függ igazából, hogy lesz-e lehetőségem esetleg egy erősebb bajnokságban igazolni. Nagyon hálás vagyok a klubnak, hogy lehetőséget adott nekem egy olyan időszakban, amikor erre nagy szükségem volt, de az igazság az, hogy szeretnék azért egy szinttel feljebb lépni, ha lehet. Mindegy, hogy Spanyolországban vagy egy más országban - mondta a légiós a Marcának.

A Honvéddal kapcsolatban természetesen nem felejtik el megemlíteni a spanyolok a Real Madridnál is legendának számító Puskás Ferenc nevét. A budapesti életről, a futballt övező légkörről Coira a következőket mesélte a „hazaiaknak”:

- Nem gondolná az ember, hogy még mindig mennyit jelentenek ezek a nevek a magyar futballban. Ez az egyik dolog, ami nagyon megfogott ebben a klubban, ebben az országban. Hihetetlen, amilyen tisztelet övezi ezeket a játékosokat, és a többi olyan nagyságot, mint Kocsis, Czibor, Budai vagy Lóránt. Már az mindent elárul, hogy a stadionunkat Bozsikról nevezték el, a válogatottét pedig Puskásról. Emellett minden tele van ereklyékkel, szobrokkal, fotókkal. Mindez azokra az időkre emlékeztet, amikor még a Real Madridnál játszottam. Itt senki nem játszhat az ő tízes mezében, ez is egy szép gesztus szerintem. Ha osztályoznom kellene, milyen az élet Magyarországon, simán tízest adnék. Az életszínvonal hasonló az otthonihoz, és még egy kicsit olcsóbb is minden. Kulturális szempontból hihetetlenül gazdag város Budapest, imádok itt élni.

Forrás: pepsifoci.hu