Ezt az embert Csányi Sándornak hívják. Ő az OTP elnök-vezérigazgatója, és több más hazai vállalkozás tulajdonosa. Sikeres üzletember, aki minden bizonnyal élvezi nem csak az én támogatásomat, hanem a futballtársadalom erőteljes támogatását is. Nem tudom, hogy vállalná-e a pozíciót, hiszen neki nincs szüksége sem a hírnévre, sem a pozícióval járó feladatokra.

Kisteleki István lemondott az MLSZ elnökségéről. Az MLSZ következő közgyűlése február végén lesz, amelynek az összehívásáról az MLSZ elnöksége döntött a legutóbbi decemberi ülésén. Gondolom, az új elnököt ezen az ülésen fogják megválasztani. Ugyan a rendes MLSZ közgyűlést csak áprilisban tartják, szerintem helytelen és káros lenne az új elnök megválasztásával 4 hónapot várni. A körülmények minden lemondott elnökből, legyen az az amerikai köztársasági elnök, vagy más pozíciót betöltött ember, béna kacsát csinálnak, és helytelen lenne, ha az MLSZ tulajdonképpen egy döntésképtelen szervvé válna a következő hónapokra.

Kisteleki István regnálásának mérlegét majd az utókor hozza meg. Tagadhatatlan, hogy egy rendkívüli energiával rendelkező, sikerorientált ember. Ember, aki becsülettel végezte munkáját. Legalább annyi bírálója, mint támogatója volt, de még bírálóinak is el kellett ismernie, hogy az MLSZ-t nem, mint valami személyes pénztárcát, vagy jövedelemforrást kezelte, hanem mint egy alkotóműhelyt, melyet a saját elképzelései szerint kívánt működtetni. Ilyenkor szokás a távozó vezérbe belerúgni, mert lehet, és mert a múltban ez volt a szokás, de én úgy gondolom, hogy aki négy éven át heti 40-50 órában társadalmi munkát végzett a magyar labdarúgás érdekében, annak köszönet jár, még akkor is, ha nem értünk vagy értettünk egyet minden cselekedetével vagy irányvonalával. Köszönjük a munkát Kisteleki István, és kívánunk további sok sikert!

Felmerül a kérdés, hogy ki lenne a legmegfelelőbb ember az MLSZ élére. Talán a kérdés ilyen módon való felvetése helytelen, mert inkább talán előbb azt kellene megválaszolnunk, hogy milyen embert szeretnénk látni az elnöki székben. A válasz számomra elég egyértelmű: Magyarország egyik vezető üzletemberét, aki ugyan nem feltétlenül áll közeli kapcsolatban a labdarúgás világával, de tekintélyével és emberi tartásával kivívta magának a társadalom (beleértve a labdarúgó társadalmat is) elismerését. Olyan embert, akiknek már a jelenléte is üzenet a többi üzletembernek, hogy a magyar labdarúgás igenis egy fontos nemzeti és sport politikai tényező, melybe érdemes befektetni. Olyan embert, aki minden erejével azon lesz, hogy további sikerekre ösztönözze a magyar labdarúgást.

Gondolom, az elkövetkező időben több jelölt és még több önjelölt lesz erre a pozícióra, de szerintem van egy olyan ember, aki megfelel a fent említett kritériumoknak, és politikai vagy személyi szimpátiáktól függetlenül nagyban hozzájárulhat a magyar futball újkori fellendüléséhez. Ő meg tudná magyarázni kollégáinak, hogy miért fontos az akadémiákat, az utánpótlást támogatni, hogy miért fontos, hogy az első osztályú csapatok ne menjenek csődbe, hogy miért lehet a magyar futball egy jó reklámhordozó, hogy miért árt Magyarországnak, és a nemzeti öntudatnak a magyar labdarúgás állandó ócsárolása, és a sportág tudatos vagy véletlen ellehetetlenítése. Hogy miért fontos minden magyar embernek, beleértve az üzletembereket is, hogy a magyar foci ismét elfogadható szinten szerepeljen a nemzetközi porondon, és hogy a magyar sajtóban ne a bundavádak, hanem a sportág fejlődése és fellendülése domináljon.

Ezt az embert Csányi Sándornak hívják. Ő az OTP elnök-vezérigazgatója, és több más hazai vállalkozás tulajdonosa. Sikeres üzletember, aki minden bizonnyal élvezi nem csak az én támogatásomat, hanem a futballtársadalom erőteljes támogatását is. Nem tudom, hogy vállalná-e a pozíciót, hiszen neki nincs szüksége sem a hírnévre, sem a pozícióval járó feladatokra. De vannak olyan történelmi pillanatok, amikor egy bizonyos emberre szükség van, és az az ember vállalja a megmérettetést, még akkor is, ha neki személy szerint a tisztség inkább kötelezettségekkel, mint ajándékokkal jár. Biztos vagyok benne, hogy jelöltem személye találkozik nem csak a labdarúgás vezető rétegének gondolatával, de az egész magyar futballszerető közönség elképzelésével is.

A Szenteste előtti nap a megbékélés, a boldog várakozás, és a családi összejövetelek napja kell, hogy legyen. Remélem, olvasóim is így gondolják. Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepet és boldog újévet kívánok. A magyar labdarúgásnak pedig azt, hogy a következő években növekvő lendülettel és sikerrel, megújult erővel, és nemzeti összefogással vezessük megérdemelt helyére.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway