Lapszemle
2010-01-18 15:13:30

Egy csöndes fiúra is hallgatnak a társak

Debreceni András húszévesen már kispesti csapatkapitány volt

Még nincs 21 éves, és már a Honvéd csapatkapitánya. Debreceni András őskispestinek vallja magát, és habár még csupán karrierje elején jár, máris kijelentette: Magyarországon számára csupán a Honvéd létezik. A középső védő persze nem tagadja, idővel szívesen szerződne egy nívósabb külföldi bajnokságba—de ennek még nem jött el az ideje.

Habár még csak 20 éves múlt, több fronton is példát mutat a többieknek. Nemcsak hogy szerény, az edzésekre rendre az elsők között érkezik a Bozsik-stadionba, nem rest a labdákkal teli zsákot cipelni a hátsó füves pályára, a szezon első edzésén tartott erőnléti teszten is a legjobb eredménnyel zárt: az olasz szakmai stáb által vezényelt kifulladásig tartó felmérőt Debreceni András bírta a legtovább. A védő akkor szuszogva huppant a földre, a kínszenvedéssel felérő ingatesztre most viszont már mosolyogva gondol vissza.

„Nem volt egy leányálom. A téli szünetre is kaptunk edzéstervet, mindenkinek a saját dolga, hogy elvégezte-e. Én megcsináltam belőle mindent.”

Debreceni András mára mindenesetre a Honvéd csapatkapitánya lett. A felállás furcsa: a labdarúgók még Sisa Tibor edzősködése idején titkos szavazással döntöttek arról, hogy kinek a karjára kerüljön fel a kapitányi karszalag—Tóth Iván és Debreceni András kapta a legtöbb voksot. utóbbi viccelődve mondta: „Pedig Iván akár az apukám is lehetne.”

Az egyiptomi világbajnokságon bronzérmet szerző magyar együttesben (is) kulcsszerepet játszó hátvéd elismeri: mára elérte, hogy a társai hallgatnak rá.

Nem vagyok nagyszájú gyerek, nem szeretek a középpontban lenni, de érzem, a többiek ennek ellenére egyre jobban hallgatnak rám„ — érvelt a játékos.

Az elismerés talán nem véletlen: Debreceni András ugyan Nagykanizsán született, hatévesen szüleivel felköltözött Budapestre, nem sokkal később pedig már az egyik kispesti előkészítőben futballozott.

” Talán nem túlzok, ha azt mondom: őskispesti vagyok. A Bozsik-stadionba hazajárok, a létesítmény minden egyes szegletét ismerem, néha úgy érzem, még a szögletzászlók is visszaköszönnek. Tizenhét évesen játszottam az első meccsemet a felnőtt csapatban. A Honvéd számomra az első, a klub vezetői megbecsülnek, a szurkolók mindig is szerettek. Nyugodtan kijelenthetem: Magyarországon nem szeretnék más csapatban futballozni.”

Furcsa ezt egy 20 éves futballista szájából hallani.
Debreceni András kispesti pályafutásában csupán egyetlen törés volt: a játékost korábban fél évig Kecskemétre adták kölcsön.

„Kellett az a fél év nekem—vallotta be a futballista. A Honvédnál akkor nem sok esélyem volt a kezdőcsapat közelébe kerülni, hátul Mico Szmiljanics és Benjamin helye megkérdőjelezhetetlen volt. A KTE-nél hamar megszeretettem magam, és legalább játszottam. Így utólag azt mondom: szükségem volt arra a fél évre. Végképp ráébredtem, hogy a sikerért mindig meg kell szenvedni.”

A hátvéd mindig idősebbek között játszott, korosztályát rendre kinőtte, 16 évesen pedig már a felnőtt csapattal kezdte meg a felkészülést.
”Valaki mindig volt előttem a rangsorban, éppen ezért meg kellett tanulnom küzdeni. „—emlékezett vissza a védő.

Habár a vele egykorúak keresik a lehetőséget , hogy a magyar futballból elmenekülve külföldre igazolhassanak, a kispesti csapatkapitány egyelőre a legkevésbé sem foglalkozik a klubváltással.
”Ennyi idősen még a magyar bajnokságban is tudok fejlődni —jelentette ki Debreceni András. Egyelőre csak a Honvéd érdekel, jó lenne, ha a gyengébbre sikerült ősz után szebb tavaszt produkálnánk. Szeretnénk a bajnokságban előrébb lépni, no és ugye ott a Debrecen elleni Magyar-Kupa elődöntő. Hét éve mindig ott vagyunk a legjobb négy között—jó lenne ismét döntőt játszani. A külföld ráérhet még…

Forrás: Nemzeti Sport