Lapszemle
2010-01-18 15:29:49

Hemingway: Légiósok

"Ha feltételezzük, hogy az NB I-ben azért valamilyen szinten minőségi futball folyik, akkor legalább több száz magyar minőségi játékosra lenne szükség, beleértve a fiatalokat meg az öregeket is, hogy a csapatok megfelelő gárdával rendelkezzenek. Merem állítani, hogy jelenleg Magyarországon nincs 100 minőségi játékos, aki a magyar élvonal szintjén tudna futballozni. Nem véletlen, hogy a magyar válogatott néha kizárólag külföldön légióskodó labdarúgókból áll. Most bosszulja meg magát az utolsó 20 év gazdátlan, szakszerűtlen, hanyag utánpótlás-politikája."

Dúl az uborkaszezon. A sportrovatok ismét tele vannak érkező légiósok hírével. Meg azzal, hogy a magyar élvonal tele van légiósokkal. Az újságírók meg a megszólított szakértők mind sajnálatukat fejezik ki, hogy az általuk selejtesnek mondott külföldi játékosok elveszik a helyet a tehetséges, és minden bizonnyal legalább egyenértékű, fiatal magyar játékosoktól. Felelősként a hozzá nem értő sportvezetők meg klubtulajdonosok vannak általában nevesítve. Nem akarok ünneprontó lenni, de azért nem ártana egy pillanatra a valósággal megismerkedni.
Az utóbbi 10-20 évben a magyar labdarúgó utánpótlás a legfelelőtlenebb módon volt kezelve. Nem titok, hogy a rendszerváltás utáni években a privatizált, vagy államilag szponzorált labdarúgás a megélhetési lovagok csatatere lett. Egészen addig, amíg a pénz és az értékek elfogytak, amíg a labdarúgópályák nagy részén sikerült lakóparkokat építeni, és amíg a kormányzatnak és önkormányzatoknak sikerült minden lehetséges pénzt kivonni az utánpótlásból. Amit felelősen állíthatunk az az, hogy az elmúlt két évtizedben azok a játékosok, akik mégiscsak feltűntek, mint tehetségek, azok vagy a véletlennek, vagy az elmúlt pár évben megindult akadémiáknak köszönhetőek.

Nézzük csak a számokat. 16 együttes van a Soproni Ligában. Tegyük fel, hogy mindegyik együttes keretében 25 játékos van, az összesen 400 játékos. Ebből 176 játékos alkotja a kezdő 11-eket. Ha feltételezzük, hogy az NB I-ben azért valamilyen szinten minőségi futball folyik, akkor legalább több száz magyar minőségi játékosra lenne szükség, beleértve a fiatalokat meg az öregeket is, hogy a csapatok megfelelő gárdával rendelkezzenek. Merem állítani, hogy jelenleg Magyarországon nincs 100 minőségi játékos, aki a magyar élvonal szintjén tudna futballozni. Nem véletlen, hogy a magyar válogatott néha kizárólag külföldön légióskodó labdarúgókból áll. Most bosszulja meg magát az utolsó 20 év gazdátlan, szakszerűtlen, hanyag utánpótlás-politikája.

Azok a magyar játékosok, akik mégis piacképesek, a szűk kínálat miatt irreális áron cserélnek, vagy nem cserélnek, klubot. A felhozatal rendkívül gyenge, hiszen a már működő akadémiák, a Sándor Károly Akadémia kivételével, csak 2-3 évesek, és még valószínűleg újabb 2-3 év kell ahhoz, hogy jelentős kiáramlással hozzájáruljanak a fiatal, piacképes játékosok megjelenésével az első osztály színvonalának emeléséhez.

Mit tesz ilyenkor a felelős klubvezető? Körülnéz a nemzetközi piacon. A volt Jugoszlávia tagállamainak labdarúgó piacától kezdve a balti államokon, Afrikán, és Brazílián átvonulva sok piacképes labdarúgó van, aki ingyen igazolható. Nem feltétlenül igaz, hogy kevesebb pénzt kell nekik fizetni, mint a magyar labdarúgóknak, de a legtöbb esetben ingyen, vagy kis összegért igazolhatók. Ez a tény a legtöbb magyar klubnál perdöntő. Senki sem akar kiesni a Soproni Ligából, és a klub, melynek lehetetlen megfizetni egy Bajzát vagy Rudolf kvalitású magyar támadót, le tud igazolni egy hasonló minőségű észt vagy brazil tehetséget, minimális átigazolási költséggel. Szóval a gazdasági racionalitás és a túlélési ösztön ezt az utat diktálja.

Elhangzik a kritika, hogy a külföldi játékos nem jobb, mint a hasonló, Magyarországon található fiatal játékos. Először is ez a kritika a legtöbb esetben nem állja meg a helyét, másodszor pedig hasonló minőségű bevethető játékost a klub vagy nem talált, vagy nem tudott megfizetni. Nincs olyan klub Magyarországon, amely rengeteg okból nem szívesebben játszatna egy fiatal magyar játékost, mint akármelyik külföldit. Nincs. Tehát nem az akarással van a baj.

Van remény, hogy a dolgok megváltozzanak? Úgy gondolom, hogy igen. Hosszú távon komoly kormányzati támogatással, az utánpótlás jobb megszervezésével, új pályák kialakításával, és egy átfogó nemzeti programmal utánpótlásunk sokat javulhat. Rövid- és középtávon a már létező akadémiák komoly és céltudatos támogatása hozhat pozitív változást. Elképzelhető, hogy pár éven belül nem minden tizenéves focistának lesz egy külföldi csapat az egyetlen álma, hanem előbb majd a magyar bajnokságban szeretnék magukat kipróbálni az akadémiákból kijövő fiatalok. Akkor valóban beszélhetünk arról, hogy ha külföldről játékost hozunk egy élcsapatba, az legyen egy nemzetközi szinten is teljesítő labdarúgó, mert jó focistáink a fiatalok között már nekünk is vannak. Addig viszont talán visszafogottabban kellene ezt a kérdést kezelni, mert a bűnbakok nem a mai NB I-es csapatok elnökségeiben ülnek.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway

forrás: www.pepsifoci.hu
2010. január 18.