„Ez a hivatásom”
2010-01-29 09:31:46

Nemcsak a felnőttek, a Magyar Futball Akadémia növendékei is elkezdték a felkészülést a tavaszi szezonra. Bár az időjárás nem mindig kedvez a munkának, a fiatalok lelkesen dolgoznak azért, hogy néhány éven belül a nagycsapat erősségeivé válhassanak. Az Akadémia vezetőjével, Szalai Lászlóval többek között erről is beszélgettünk.

Január lévén aktuális a kérdés: hogyan értékelhetjük a tavalyi évet?
2007-ben kezdtünk el egy olyan munkát, ami nagyon sikeresnek bizonyult. A 2009-es év így, már mondhatni, hű volt a hagyományokhoz: mindkét korosztályunk bajnok lett, s a harmadik évfolyam kiválasztása is jól sikerült, hiszen a fiúk minden meccsüket megnyerték. Közben legjobbjaink a korosztályos válogatottakba kerültek.

Rossz hír is akadt, hiszen a korosztálya legjobbjának is megválasztott Nagy Armand hosszú időre kidőlt a sorból. Róla mit tudhatunk?
Armi egy nagyon súlyos sérülést szenvedett, meg kellett műteni. Mára már elkezdte az egyéni edzéseket, s ha minden jól halad, februárban a közös munkába is bekapcsolódhat.
Társai számára a 2010-es esztendő nagy változást hozhat, hiszen elkezdődik a fiatalok NB II-es csapatban való építése.

Milyen hatással lesz ez az akadémiai csapat eredményességére?
Természetesen hatással lesz rá, nincs olyan csapat, amely ne érezné meg 5-6 alapjátékosa hiányát. Magyarországon azonban el van túlozva az eredményesség fontossága az utánpótlásban. Elsődleges jelentősége a felnőtt futballra való nevelésnek van. Az NB II-es csapatba kerülő fiúk most megkapják a lehetőséget a feljebblépésre, ezáltal az U19-es csapatban maradóknak kell bizonyítaniuk a korosztályos bajnokságban, ez értékmérő lesz számukra is és számunkra is a tekintetben, hogy milyen úton haladnak.

A felnőtt csapat előkészületi mérkőzésein is találkozhattak akadémistákkal a szurkolók.
Igen, Czár Ricsi és Vólent Roland is pályára lépett. Jó a kapcsolatom az első csapat új edzőjével, Massimo Moralesszel, nem kizárt, hogy néhány fiatal epizódszerephez jut a felnőttek között.

A közvéleményt másik két játékosunk sorsa is foglalkoztatja. A napokban Baráth Botond és Fejes János is a Fulham vendégszeretetét élvezte. Többen aggódnak, hogy az Akadémia idő előtt kiárusítja értékeit.
A Fulham akadémiájának vezetői többször vendégeskedtek nálunk, ennek is köszönhetően a közelmúltban edzőmérkőzést is játszhattunk velük, ahol „sajnos” jól játszottak a fiúk. A londoni klubnál akkor figyeltek föl a két fiúra, akiknek játéka és viselkedése egyaránt elnyerte tetszésüket. Ők amolyan egyhetes próbajátékra utaztak Angliába, de ügyükben semmi konkrétum sincs. Az akadémiai rendszerrel kapcsolatban muszáj elmondani, hogy bár mindenki nagyon jó dolognak tartja azt, támogatni senki sem támogatja. Egyetlen nagy cég sem gondolja úgy, hogy érdemes a fiatalok képzését szponzorálni. Nem várhatjuk el mindig a tulajdonostól, hogy állandó jelleggel hatalmas pénzeket adjon, valahogyan az Akadémiának is hozzá kell járulni működésének költségeihez. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek értékesíteni akarnánk a játékjogát. Az elsődleges cél továbbra is az, hogy a Honvéd számára neveljünk ki játékosokat. Személy szerint én is jobban szeretném, ha a növendékek itt mutatkoznának be a felnőtt csapatban. Ennek ellenére nem elképzelhetetlen, hogy a korosztályonkénti 5-6 nagy tehetségből egy-kettőnek a játékjogát értékesítenünk kell a jövőben, így könnyítve a működés finanszírozását. Mindenképpen pozitív visszajelzés, hogy valaki 17-18 évesen felhívja magára egy Premier League klub figyelmét, ez a mi munkánkat is dicséri. A Fulhammel amúgy is szorosabbá válhat a kapcsolat, valami hasonlóra gondolok, mint az MTK és a Liverpool esetében, azaz a londoniak is részt vállalhatnak a jövőben az akadémiai képzésben. Fontosnak tartom, hogy fiataljaink belekóstolhassanak a külföldi labdarúgásba, erre is jó lehet egy ilyen próbajáték. Nem baj, ha betekintést nyernek az angol, német, spanyol, vagy olasz foci világába, ha később külföldre igazolnak, ezáltal könnyebben feltalálják magukat.

A legidősebb korosztály tehát lassan beérik. Mi a helyzet a fiatalabbakkal?
Azon dolgozunk, hogy a jövőben lehetőleg főleg a Honvéd utánpótláscsapataiból töltsük fel az Akadémiát, és ne kelljen az ország minden szegletéből idehoznunk a gyerekeket. Ehhez azonban meg kell oldani az utánpótlásbázis kérdését, ami zöldterületi beruházásként már elkezdődött. Az Akadémia bővülésével a szakmai stáb is nőtt, Simon Miklós a Láng-tól került hozzánk. Ő, és a csapat többi tagja, Somogyi Krisztián, Bakó Attila, Molnár Richárd, Varga Károly, Farkas Tibor és Herczeg Vince mind hatalmas munkát végeznek.

Ha már a munka szóba került: Az akadémia irányítása és az NB II-es csapat edzése együtt nem túl sok feladat egy embernek?
Nem kevés, az biztos, de ez most így alakult, meg kell oldani. Az NB II-es csapat mellett Somogyi Krisztiánnal együtt dolgozunk. Feladatunk van bőven, általában reggel 8-tól este fél kilencig bent vagyunk. Mindig akad valami intéznivaló mind a második csapat, mind az Akadémia kapcsán: kapcsolattartása a tanárokkal, szülőkkel, edzések, edzőmeccsek szervezése, felszerelések beszerzése. Hétvégén az egyik nap az U-19 meccsen, a másikon a B csapat találkozóján vagyok… egyszóval sok a munka, de ezt nem panaszként mondom. Nekem ez a hivatásom. Amíg a család türelme kitart, nincs baj. Erőt, hitet ad a munkához az is, hogy a szurkolók, bár eleinte szkeptikusak voltak, mára megszerették az Akadémiát. Egyre többen járnak a meccseinkre és látják, hogy mi értelme is van az egésznek: értük is csináljuk, azért, hogy a Honvéd felnőtt csapatának gerincét saját nevelésű játékosok alkossák, és szerethető gárda legyen. Nem mindegy, hogy a klubban játszó játékos honnan jön a csapathoz. Az Akadémisták kint vannak minden meccsen, szurkolnak, énekelnek, gyakran a kanyarral együtt. Ezeket a dolgokat nem lehet megjátszani, ezek belülről jönnek. Emlékszem mikor az első korosztály ide került, kivittem őket egy meccsre, melyen vagy háromezren voltak és a szurkolók remek hangulatot varázsoltak a stadionba. Mondtam is a fiúknak, hogy egyszer ezeknek a szurkolóknak fognak játszani. Amikor Vóli bemutatkozott a nagycsapatban, elmondta, hogy semmihez sem fogható érzés odamenni a szurkolókhoz a meccs után. Azért dolgozunk, hogy pár év múlva a felnőtt csapat összes játékosa ezt érezhesse, s a klub a tradícióihoz méltóan szerepeljen.