Közben a DVSC, amely tulajdonképpen az egyetlen szervezet, amely diszponálhat a játékos jövője felett, az egész mucsai történetet valószínűleg döbbenten szemléli. Körülbelül úgy érezhetik magukat, mint a halastó tulajdonosa, akinek a halait az ő belegyezése nélkül, de a halak jóváhagyásával egy horgász kínálja a helyi piacon.

Már sokszor felrótták nekem nem csak szurkolóink, de mások is, hogy mi a Budapest Honvédnál csak megtörtént eseményekről tudósítunk. Magyarán szólva nem közlünk pletykákat, vagy a klubbal kapcsolatos olyan „híreket”, melyeknek valóságtartalmát csak a jövő tudná igazolni. Néha még én is elgondolkoztam, hogy talán túl szűkszavúak vagyunk, de aztán egy-egy eset ismét megnyugtat, hogy helyes úton járunk.

Egy ilyen eset a mostani, úgynevezett „Rudolf-ügy”. Teljesen világos, hogy mit tudunk, és mit nem tudunk erről az ügyről. Mindenki elmondása szerint tudjuk, hogy Rudolf Gergely egy olyan szerződést írt alá, amely 2011. június 30-án jár le. Ezt mindenki lenyilatkozta, sőt, az évek során maga Rudolf Gergely is elismerte ezt a tényt. Aztán nemrégiben vagy ő, vagy az ügynöke ismét elolvasta a szerződést, és látta, hogy a szerződés egyik részében egy elírás folytán nem 2011. június 30, hanem 2010. június 30. volt beírva. Egy adminisztratív hanyagság. Ettől a pillanattól kezdve Rudolf Úr azt hangoztatta, hogy akkor neki már ez évben lejár a szerződése. A DVSC természetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a szerződés az eredeti megállapodásnak megfelelően csak 2011 nyarán jár le. Gondolom, ez egy nehezen vitatható álláspont.

S itt bonyolódik az ügy. Merthogy ekkor a játékos és ügynöke (feltehetően ugyan az az ügynök, aki a 2011-ig tartó szerződést segített megkötni a Debrecennel) elkezdett tárgyalni külföldi csapatokkal, mintha a szerződés valóban 2010-ben járna le. Az Ajax és más klubok nevét olvastuk az újságokban. Közben a DVSC rendesen meg is lett fenyegetve, hogy ha nem engedi el most a játékost, akkor a nyáron ingyen igazolhat oda, ahova akar. Feltételezem, hogy az ilyenfajta újságcikkeket nem a Debrecen gerjesztette, hiszen e csapatnak egyáltalán nem volt szüksége ilyesfajta publicitásra. De még nincs vége ennek a szépségdíjas történetnek. Ugyanis pár nappal ezelőtt az újságírók híradása szerint Rudolf Gergely megjelent Genovában, ahol állítólagosan hosszú távú szerződést írt alá az ottani klubbal. A mostani klubja és ügynöke nélkül.

Honnan tudjuk, hogy az ügynöke nélkül? Onnan, hogy az ügynök mélységes felháborodását fejezte ki, hogy a játékos az ő közreműködése és tudta nélkül tárgyalt Genovában. Nemcsak erkölcsileg, de jogilag is elítélendő a játékos viselkedése, és – jelentette ki az ügynök – ő jogi lépéseket fontolgat. Gondolom, az ügynök ugyanennyire fel volt háborodva, amikor a játékosa a debreceni szerződést kívánta egyoldalúan módosítani az adminisztratív hibára hivatkozva. Hiszen mekkora álszentség és képmutatás lenne, ha csak akkor háborodna fel, ha úgy gondolja, a játékos őt akarja átverni, és nem akkor, amikor azt a klubot, amely két év alatt egy ismeretlenből egy nemzetközileg is eladható játékost faragott. De a történetnek még nincs vége. Merthogy a mai újságban olvasom, hogy az olasz klub meg az az ügynök, aki nem a játékos erkölcsileg kiakadt ügynöke, de az olasz klubbal való megállapodást segítő ügynöke volt, olyan akadályokat fedezett fel, amelyek meghiúsíthatják a játékos szerződését. Közben a DVSC, amely tulajdonképpen az egyetlen szervezet, amely diszponálhat a játékos jövője felett, az egész mucsai történetet valószínűleg döbbenten szemléli. Körülbelül úgy érezhetik magukat, mint a halastó tulajdonosa, akinek a halait az ő belegyezése nélkül, de a halak jóváhagyásával egy horgász kínálja a helyi piacon. Kíváncsian várom a további fejleményeket, amelyről minden bizonnyal lapjaink a következő napokban részletesen beszámolnak. Éljen a széles körű hírszolgáltatás!

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:

George F. Hemingway