Lapszemle
2010-02-10 12:27:59

Hemingway: Nem a hó a hibás

"Ha az állami szektor segítségével egy megfelelő stadion-fejlesztő programot alkalmazunk, akkor 2-3 éven belül a magyar labdarúgás infrastrukturális problémái megoldhatók. Elengedhetetlen, hogy az első osztályú csapatok pályái fűthetők legyenek. Ez lehetővé tenné, hogy akármilyen időjárásban játszhassunk. Fedett nézőtereket kell kialakítanunk a pályákon, hogy a nézők ugyanolyan számban jöjjenek ki februárban is, mint szeptemberben."

Hamarosan elindul a bajnoki szezon, és az újságok tele vannak azzal a hírrel, hogy talán mégsem. Hó borítja pályáinkat. Miközben munkatársaink hősies harcot folytatnak a műfüves pályák megtisztításáért, kétséges, hogy a bajnokság kezdetére minden stadion-pálya használhatóvá tehető. Természetesen azonnal megjelennek a különböző vélemények is. Szabad-e ilyen korán kezdeni az idényt? Miért nem tudnak minden pályát megtisztítani? Miért kell egyáltalán futballt játszani februárban? Miért nem folytattuk a bajnokságot decemberben?

Akármennyire is furcsa, a rendkívüli havazás kiváló lehetőséget ad arra, hogy rámutassunk a magyar labdarúgás azon hiányosságaira, amelyek ezt a problémát okozzák. Merthogy a problémát nem az időjárás okozta. Bizony nem.

A magyar labdarúgás lemaradásának egyik problémája, hogy tulajdonképpen itt Magyarországon mi összesen 7-8 hónapot focizunk, míg a világ többi országában 10-11 hónap az, amit a csapatok játékkal töltenek. Így lemaradásunk sohasem lesz behozható a nálunk többet, hosszabb ideig dolgozó országok csapataival szemben, még akkor sem, ha kiváló munkát végzünk. Mit kell tennünk, hogy se hó, se fagy, se eső, se emberi butaság ne sújtson minket a jövőben?

Ha az állami szektor segítségével egy megfelelő stadion-fejlesztő programot alkalmazunk, akkor 2-3 éven belül a magyar labdarúgás infrastrukturális problémái megoldhatók. Elengedhetetlen, hogy az első osztályú csapatok pályái fűthetők legyenek. Ez lehetővé tenné, hogy akármilyen időjárásban játszhassunk. Fedett nézőtereket kell kialakítanunk a pályákon, hogy a nézők ugyanolyan számban jöjjenek ki februárban is, mint szeptemberben. Ahol pedig a stadion olyan állapotban van, hogy újat kell építeni, ott a leggyorsabban neki kell fogni ennek a munkának. Ha ezt megtettük, akkor nyugodtan játszhatunk focit Magyarországon februártól decemberig. Télen hagynánk egy viszonylag rövid téli szünetet az alapozásra és a felkészülésre, nyáron pedig csak akkor szünetelnénk, ha abban az évben világ- vagy Európa bajnokság van. Tudom, hogy megint a pénzhez és a labdarúgás megbecsüléséhez kanyarodtam vissza, de miért beszéljünk másról, az MLSZ-ről, a klubvezetőkről, a bürokratákról ahelyett, hogy az igazi problémákkal foglalkoznánk. A probléma megoldható, és meg is fogjuk oldani, ha olyan emberek kezében van a sportpolitika, akik fontosnak tartják a labdarúgást, mint a nemzeti önbecsülés egyik eszközét. Ez nem politikai, hanem nemzeti és pénzügyi kérdés.

Már több hete tesztelünk játékosokat, akiket közben próbálunk beépíteni a csapatba. A folyamat részemről sikeresnek mondható. Az őszi szezon végén mindenki számára világossá vált, hogy 4-5 poszton vagy erősítenünk kell, vagy egy kiváló játékos mögé igazolnunk kell, mint tartalék, sérülés vagy formaromlás esetére. Köztudott, hogy leigazoltuk Angelo Vaccaro és Gary Tavars játékosokat, akik eddig nem okoztak csalódást. A többi játékost addig próbálgattuk, amíg ki nem alakult egy edzői konszenzus, hogy ki lehet tavasszal segítségünkre. A kiszemelt 4-5 játékossal nagyjából megegyeztünk, és szerződés-kötéseink rövidesen nyilvánosságra is kerülnek. Hozzáteszem, senki se gondolja, hogy ezek ma érkezett játékosok, hiszen legtöbbjük már hetek óta velünk készül.

NB II-es csapatunkban is sok új arcot láthatunk. A csapat vezetőedzője úgy tervezi, hogy a kezdő csapat tagja lesz 4-5 akadémista, és 1-2 idősebb játékos kivételével olyan fiatalok, akik majd egyszer talán az első csapat számára is hasznosak lehetnek. Úgy ítélem meg, hogy NB II-es csapatunk rendkívül izgalmas és gyors futballt fog játszani tavasszal. A mi fiataljaink mellett két brazil fiú is hozzánk került. Az egyik egy labdazsonglőr a pálya közepén, a másik pedig egy keménykötésű fiú a bal szélen. Szurkolóink szeretni fogják őket is. Én elsősorban arra a 4-5 akadémistára vagyok kíváncsi, akik most először fogják tehetségüket villogtatni a felnőttek között. Miután a 2010/2011-es szezonban többen közülük már a nagy csapatban fognak játszani, fontosnak tartom, hogy tavasszal kipróbálhassák magukat.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:

George F. Hemingway