BUNDABOTRÁNY

Stark Péter elmondta: megkeresték a Győrt, 20 milliót kértek a 2009-es kupagyőzelemért

A Honvéd bajnoki mérkőzései is gyanúsak

Mindennap újabb és újabb sztorik: kiderült, hogy edzés közben rángattak le verőlegények a pályáról egy védőt, mert nem a megbeszélt eredményt „szállította”. A Győr elleni kupadöntő mellett a Honvéd egyik újpesti veresége is fókuszba kerülhet.

Régebbi történet, de igaz: 2003. április 11-én verőlegények keresték fel a Gyulán edzőtáborozó Honvéd egyik prominens játékosát. A beépített és bizalmi embernek tartott labdarúgó elszemtelenedett, 25 ezer euró helyett 40 ezret kért a Békéscsabai EFC elleni vereségért, ezért csúnyán megverték. A mérkőzést másnap „természetesen" a Békéscsaba nyerte meg 3–1-re, a játékos tíz percet kapott csereként.

George F. Hemingway nem ijedős fajta. A kispesti tulajdonos azonban vesztegetési ügyben a homokba dugja a fejét, holott – úgy tudjuk – a rendőrség feltételezi, hogy futballvezetőként több fontos információ birtokában van. Tanúkénti kihallgatására hamarosan sor kerül, mint ahogy Klement Tibort, a Győri ETO FC ügyvezetőjét, Tarsoly Csabát, az ETO tulajdonosát, továbbá Józsi Györgyöt és Böőr Zoltánt is beidézik a tavalyi Magyar Kupával kapcsolatos vesztegetési kísérlet ügyében.

A kispesti csapatnak egyre több meccse válik gyanússá. A kupadöntő mellett legalább egy bajnoki ügyében is vizsgálódik a Nemzeti Nyomozó Iroda. A már a George F. Hemingway tulajdonában lévő csapat 2007. február 26-án furcsa körülmények között kapott ki 4–2-re az Újpesttől a Szusza Ferenc Stadionban, és a 2007. november 24-én játszott FC Tatabánya–Budapest Honvéd 4–3 találkozó is fókuszba kerülhet.

STARK PÉTER TUDJA, ŐT IS MEGKERESIK MAJD

– Hány évet töltött Győrben? – Huszonkettőt – felelte a zöld-fehérek korábbi csapatkapitánya, Stark Péter. – Mindenem az ETO, a nyáron mégis kénytelen voltam elhagyni a klubot. Egyesek nyilván összekötik a távozásomat a napok óta keringő bundagyanúval, de elhiheti nekem, én örültem a legjobban, amikor a Nemzeti Sport elkezdett cikkezni a tavalyi Magyar Kupa-finálé kapcsán történt megkeresésekről. S örülök annak is, hogy felhívott, mert így legalább tisztázhatom magam.   – Azt, hogy a nyáron mások mellett önt is nemkívánatos személlyé nyilvánították Győrben, sokan a vesztegetési üggyel hozzák összefüggésbe. – Igyekszem higgadtan válaszolni. Nyolc hónap telt el azóta, hogy száműztek az ETO-tól, és én azóta szenvedek ártatlanul. Huszonkét esztendő után porig lettem alázva, aljas módon elbántak velem.   – Térjünk a lényegre: ki remélt pénzt önöktől a kupadöntő visszavágója előtt? – Akkor haladjunk sorjában. Már az első meccs előtt bundázásra akarták bírni a csapatot.   – Tessék?! – Jól hallotta. Sosem feledem, a találkozó napján, a közös ebédet követően taktikai értekezletre készültünk, amikor Tarsoly Csaba, a klub tulajdonosa bejött hozzánk, és közölte, valakik megkeresték néhány társunkat, hogy húszmillió forintért miénk lehet a győzelem. Azt nem mondta, hogy ki kinél puhatolózott, engem pedig nem is foglalkoztatott, annyira megdöbbentem. Az ugyanakkor megnyugtatott, hogy Tarsoly úr azon melegében leszögezte, szó sem lehet bundáról, inkább megemeli húszmillióval a prémiumot, csak nyerjünk.   – Lapunk információi szerint Böőr Zoltánt és Józsi Györgyöt keresték meg. – Ezt én is olvastam az újságban. Hogy így van-e, nem tudom, azt viszont igen, hogy engem nem hívott senki. Gyanítom, tisztában voltak azzal, hogy nálam nem érdemes próbálkozni. Ez már a múltban sem sikerült.   – Mire céloz? – A 2000–2001-es bajnokságban egy nálam sokkal nevesebb játékostársam – kérem, értse meg, hogy a kilétét nem fedem fel – a Dunaferr elleni mérkőzés előtt szólt, hogy dobjak be egy kis pénzt a közösbe, mert így elintézhetik, hogy a bíró nekünk kedvezzen…

Stark Péter úgy érzi, aljas módon elbántak vele