"Ha valóban történt ilyen megkeresés, és az sikeres lett volna, akkor az a Budapest Honvéd ellen irányuló összeesküvést eredményezett volna, és jelentősen megkárosíthatta volna szeretett csapatunkat. Természetesen, ha ebben a vizsgálatban mi valamilyen szinten segíteni tudunk, mindenben segíteni is fogunk. Ez a mi érdekünk."

Gondoltam, lesz egy nyugodt hétvégém. Nézhetek majd edzőmérkőzéseket, ehetek egy jó vasárnapi ebédet, és esténként megnézhetem a Real meg a Barca mérkőzéseit. Persze nem így lett. Mindegy, hogy ki mit mond, hogy mennyire nem olvassa a szaksajtót, hogy nem törődik az abban megjelent információkkal vagy pletykákkal, ez azért nem egészen így van. Az információáramlás felhasználása a vezetés egy része, így senki sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egyszerűen ne értesüljön a neki kedvező vagy kedvezőtlen véleményekről. Szóval én is olvasom a Nemzeti Sportot. Köztudott, hogy a bochumi ügyészség átadott egy nyomozati anyagot a magyar bűnüldözőknek. Eddig a sajtóban az az információ jelent meg, hogy a külföldi bűnözők, és valószínűsíthetően magyar társaik, 26 NB I-es mérkőzést próbáltak manipulálni, vagy manipuláltak is. Hírek szerint a rendőrség nyomoz, és keresi az elkövetőket. Helyes. A tiszta sport mindannyiunk érdeke.

Különben uborkaszezon van. Úgy látszik, a téli olimpia Magyarországon a kutyát sem érdekli. Senki sem akarja tudni, hogy melyik magyar résztvevő lett 82. a hosszú távú sífutásban. Közben a Nemzeti Sport felfedett egy merényletet a Budapest Honvéd ellen. Állítólag egy magát „kispestinek mondó személy” felhívott győri játékosokat a 2009-es Magyar Kupa finálé előtt, és felajánlotta, hogy 20 millió forintért a győrieké lehet a kupa. Tehát bundázást ajánlott fel. A győriek ezt elvetették, és mint már tudjuk, a Budapest Honvéd tisztességes küzdelemben meg is nyerte a kupát. Akkor ezt senki nem jelentette sem a Budapest Honvédnak, sem a hatóságoknak. Így ezzel az állítólagos megkereséssel semmi sem történt egészen a jelen korig, amikor a fent említett győri játékosok nyilatkozatai alapján a rendőrség elkezdett nyomozni, hogy megtudja, ki akarta tisztességtelen magatartásra bírni a győrieket. Ismét helyes. Hiszen ha valóban történt ilyen megkeresés, és az sikeres lett volna, akkor az a Budapest Honvéd ellen irányuló összeesküvést eredményezett volna, és jelentősen megkárosíthatta volna szeretett csapatunkat. Természetesen, ha ebben a vizsgálatban mi valamilyen szinten segíteni tudunk, mindenben segíteni is fogunk. Ez a mi érdekünk.

A Nemzeti Sport érdeke, úgy látom, az, hogy minél nagyobb felhajtást csináljon a semmiből, és hogy indulatokat korbácsoljon fel a Honvéd ellen. Mindkét tevékenységet megértem. Az első szükséges a példányszám növeléséhez, a másik pedig valószínűleg abból adódik, hogy eddig minden pontatlanságot, ferdítést, melyet a Nemzeti Sportban olvastam, azonnal és tényszerűen megcáfoltam. Ha az újságírók valamit nem szeretnek, az az, amikor valaki, mint az egyszeri népmesében, felkiált: „de hát a királynak nincs ruhája!”. Értjük, de azért nem kell őket szeretni. A vasárnapi számban, ahol az NS már egy 2003-as állítólagos incidensről ír azzal a szándékkal, hogy utána a főcímben a „verőlegények” szót használhassa, a 26, állítólagosan manipulált mérkőzés között éppen a Honvéddal kíván foglalkozni, gondolom, mert más már nem jutott az eszükbe. Ugyanebben a számban a jegyzetíró megjegyzi „Olybá tűnik, mintha az egész fogadási botrányt csak mi, újságírók erőltetnénk a hangzatos, olvasóra kacsintó címlapok miatt”. Hát igen. A nép legalábbis pontosan így gondolja. Én is. (Megjegyzem különben nagyon tetszett az olybá szó használata, amelyet rendkívül ritkán látok a magyar sajtóban.) Szintén abban a számban arról írnak, hogy „újra indult a lavina”. Elolvastam azt a cikkecskét is. Ők maguk a lavina, hiszen a rendőrség csak csendben nyomoz, az NS kelti a hisztériát. Miért nem hagyjuk a bűnüldözőket nyugodtan dolgozni, aztán amikor valahova eljutottak, és vannak bizonyítékok, akkor foglalkozzunk a tényekkel.

De a legjobbat a végére tartogatom. Ugyanis a mai Nemzeti Sportban az igen tisztelt sport szaklap egy biztonsági szakértő véleményét kéri ki „Ha kell, kommandósok csapnak le a csalókra” című cikkében. Egy szép kép is van, ahol állig fegyverbe öltözött bűnüldözők sorakoznak fel, hogy erődemonstrációjukkal megtörjék a vétkező futballistákat. Az ember nevetne, ha az egész nem lenne olyan szomorú. Mert a legszomorúbb ebben az, hogy az egész szerencsétlen dolog valamilyen „mi és ők” hangulatot teremt. Az áldozat Honvédból botrány címlapok főhőse lesz, az esetlegesen megkárosított csapatokból sáros árnyékok; csak a bűnözőket nem találjuk. Az újságírók pedig a rendes, tisztességes emberek, akik próbálják felderíteni a magyar futball csúnya ügyeit, míg csapataik felveszik a harcot az ádáz klubtulajdonosokkal és a magyar futball más résztvevőivel, akik nyilvánvalóan, a zsurnalisztákkal ellentétben, rosszat akarnak a magyar labdarúgásnak. A vérlázító képmutatás és arcpirító szemtelenség e formájával már régen nem találkoztam (utoljára azt hiszem, talán januárban).

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway