Visszatekintő
2010-03-01 11:04:56

Kaposvár - Bp. Honvéd 1-0 (0-0)

BHFC: Németh (Tóth I. 21’)- Takács, Debreceni, Botis, Gohér- Abass, Vukmir (Vaccaro 68’), Macko, Diego- Abraham, Palásthy (Coira 63’)

Pestről elindulva még a legfanatikusabb szurkoló is elgondolkodott egy percre, hogy érdemes-e útra kelni ilyen pocsék időben, hiszen metsző szél és szakadó eső boldogított minden fővárosit. Az elmúlt időben másról sem szóltak a hírek, mint a bajnoki rajt csúszásáról és a kedvezőtlen időjárásról, igen bosszantó lett volna a sok utazás után, ha a játékra alkalmatlan pálya miatt elmaradt volna a meccs.
Legnagyobb meglepetésre azonban Kaposváron szikrázó napsütés és felhőtlenül kék ég fogadta a kilátogatókat és a csapatokat. A körülményekre és a pályára egy szavuk sem lehetett a játékosoknak. A kezdő sípszó után a Kaposvár kezdett aktívabban, egyből magához ragadta a kezdeményezést és veszélyes támadások sorozatát vezette, főleg a nigériai Godslove révén, de Oláh Lóránton is látszott a bizonyítási vágy és játékkedv. Szerencsére megúsztuk a kezdeti rohamokat, és szépen lassan felvettük a meccs ritmusát. Enyhe mezőnyfölényt tudtak kialakítani a kaposváriak, de egyenrangú partner volt a Honvéd. Próbáltuk kihasználni szélsőink gyorsaságát, de igazán komoly helyzetet nem sikerült kialakítani. Még a félidő közepén sem jártunk, amikor Németh Gábor megsérült, egy kaposvári szabadrúgás után Marótival ütközött, le kellett cserélni és egyből kórházba szállították. Helyére Tóth Iván állt be. Szinte még az öltözőből jött ki, és a pályán menet közben melegített be.
A mérkőzés nem volt durva, ennek ellenére egy-két keményebb szerelés folytán a játékosok kezdték elveszíteni a fejüket, és többször is lökdösődés alakult ki. Villámgyors szélsőnket, Diegot szinte csak szabálytalanság árán tudták megállítani, 10 perc leforgása alatt 5-ször vágták fel, amit egyre nehezebben tolerált. Egy ilyen eset után kialakult tömeges kakaskodás után kapta meg első sárgáját egy kaposvárival egyetemben. Rá nem sokkal egy szabálytalan becsúszás után villant a második is, így idő előtt mehetett zuhanyozni, igen nehéz helyzetbe hozva ezzel a társakat. Ez viszont ahelyett, hogy megtörte volna a csapatot, inkább feltüzelte, nem látszott az emberhátrány egyáltalán. Abraham húzódott vissza bal szélsőnek, Palásthy maradt egyedül elől. 0-0-val zárult a félidő.

A második félidőre változtatás nélkül futottak ki a csapatok, ott folytatták szinte, ahol negyed órával előbb abbahagyták. Gyűrték egymást, főleg a félpályán, de mindkét oldalon sok bosszantó hiba csúszott a játékba. Egy szép akció végén Abraham eresztett meg jó 20 méterről egy életerős lövést (Milinte bravúrral hárította), jelezve, hogy igenis 3 pontért jött a csapat. Válaszul a Kaposvár szinte a semmiből megszerezte a vezetést: egy veszélyesen kanyarodó szögletet megpróbáltak a védők tisztázni, azonban a kavarodás végén Oláh begyötörte a hazaiak gólját (1-0). A gól ugyan megzavarta kicsit a Honvédot, de hamar túltették magukat rajta, és minden erejükkel próbáltak kiegyenlíteni. Morales mester cserékkel próbálta felrázni a támadójátékunkat, két téli szerzemény is pályára lépett gyors egymásutánban: először Coira váltotta Palásthy Norbit, az előre tolt ék szerepét Abraham vette át, a spanyol pedig kihúzódott a bal szélre. Pár perccel később Vaccaro állt be Vukmirt helyett, és amolyan csatár mögötti ékként próbálta megmutatni mit tud, de védekezésből is bőven kivette a részét belső középpályás helyére visszahúzódva. A gond csak az volt, hogy bár a mezőnyben nem látszott az emberhátrány, a kontráink végére csak Abraham tudott igazán felzárkózni, egyedül pedig nem sok esélye volt… Újabb gól már nem esett a továbbiakban, a mérkőzés végén Maróti is megkapta második sárgáját, így 10-10 emberrel fejezték be a csapatok.

Összességében elmondható, hogy egyenrangú ellenfelei voltunk a szervezetten játszó Kaposvárnak, még 10 emberrel is. Nem érdemeltünk vereséget, a meccs képe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna. 4 plusz 1 játékos teljesítménye volt átlag feletti a Honvédból: Abass és Abraham nagyot küzdött, nem ismertek elveszett labdát, hozzáállásuk és teljesítményük példaértékű volt, még úgy is, hogy nem sikerültek a befejezések. A két legveszélyesebb próbálkozásunk Abraham nevéhez fűződik két távoli bombával, egyiket bravúrral védte a kapus, másik pedig nem sokkal ment a kapufa fölé. A védelemből Takács Ákos nyújtott kiemelkedőt, magabiztosan látta el feladatát, többször is utolsó pillanatban mentett és akadályozta ezzel meg az újabb gólt. Végül, de nem utolsó sorban, Tóth Ivánt illeti elismerés, hiszen kisebb sérülése ellenére, beugróként tökéletesen látta el dolgát, a gólról nem tehetett és több bravúrt is bemutatott. A plusz 1 dicséret és köszönet pedig annak a körülbelül 200 kispesti drukkernek jár, aki ilyen messzire leutazott és folyamatosan buzdította a csapatot, messze túlkiabálva 1500 kaposvári nézőt.

Reméljük az MTK ellen végre megtörik a jég és javul a helyzetkihasználásunk.