Lapszemle
2010-03-01 16:44:51

Fütyül rá a blogger

George F. Hemingway különös alakja a magyar labdarúgásnak. Az Amerikába, avagy a nyugati világba szakadt magyarok körében példaként is állíthatjuk, hiszen a kint megszerzett vagyont és tudást itthon fekteti be. Igaz, a Honvéd FC egyelőre nem hollywoodi történet, ráadásul a klub a megvesztegetési botrány köré font történetek állandó szereplője. Hemingwayt mindez nem tántorítja el, meggyőződése, hogy sportvállalkozása néhány éven belül hasznot hoz.

Novák Miklós

- A beszélgetés előtt beleolvastam a blogjába, amiből két következtetést szűrhettem le. A műfaj művelői között egyértelműen az élmezőnybe tartozik, s már-már kényszeresen próbálja saját képére formálva kommentálni a magyar labdarúgás híreit. Amerikában újságírással is foglalkozott?
- Nem, ám a pontos, szabatos fogalmazást mindig fontosnak tartottam. Első diplomámat a New York University School of the Arts filmrendezői és produceri szakán szereztem. Néhány forgatókönyvet írtam is a tanulmányaim során. Majd a New York Universityn jogból doktoráltam, s ügyvédként a munkám mindennapos részeként periratokat fogalmaztam.
- Nyilván, elsősorban angolul. Magyarul viszont kimondottan kerüli az angol nyelvi fordulatokat. Igaz, noha már hosszú évek óta nem Magyarországon él, havonta csak 10-15 napot tölt itt, a beszédén még mindig érezhető az angol akcentus. Mesélne arról, hogyan, milyen közegben nőtt fel Amerikában, miként őrizte meg, avagy fedezte fel újra a kötődését Magyarországhoz?
- Bármiről kérdezhet, de a magánéletemről nyilvánosan soha nem beszélek.
- Az is tabutéma, hogy Magyarországon miért George F. Hemingwaynek hívják, s miért nem Hemingway George-nak, netán Györgynek?
- Igen. Magánéletem magán.
- S miért nyitott naplót a világhálón?
- Nem saját ötletből. A pepsifoci.hu szerkesztői kerestek meg azzal, hogy egy-egy labdarúgó, edző, klubvezető és tulajdonos részvételével szeretnének blogot indítani. Ráálltam, mert, nem tagadom, van véleményem, s az ilyen felkérés szívélyesség az olyan lusta embereknek, mint én. Így kénytelen vagyok leírni gondolataimat. Önmaga számára mindenki könnyen talál mentséget a mulasztásra, másoknak viszont kellemetlen a magyarázkodás.
- A megvesztegetési és bundaügyben sokan viszont éppen önt szeretnék magyarázkodásra késztetni. Az egyik bejegyzésében ön úgy fogalmaz: az a sajtó érdeke, hogy indulatokat korbácsoljon fel a Honvéd ellen. Komolyan gondolja?
- Nézze, megértem, hogy a sajtó foglalkozik a megvesztegetési üggyel, hiszen uborkaszezon van, el kell adni az újságot. Az ellen sincs kifogásom, hogy feltárták, nem beazonosítható, kispesti labdarúgókként bemutatkozó emberek pénzt kínáltak a győrieknek azért, hogy veszítsék el a Magyar Kupa döntőjét. Hiszen az is kiderült, senki nem fogadott el pénzt, a Honvéd becsületes küzdelemben nyerte el a kupát. Az viszont már felfoghatatlan, ehhez miként kapcsolódik egy állítólagos 2003-as eset, amikor állítólagosan egy Honvéd játékos keveredett gyanúba. Olyan képzettársítás ez, mintha azt hallanánk, hogy baleset történt az Ady Endre úton, amit a holokauszttal hoznak összefüggésbe. Azért is tartom fontosnak, hogy az ehhez hasonló újságíró túlkapásokra reagáljak, mert ügyvédként is vallom, nincs annál durvább dolog, amikor valakit bizonyítékok híján besároznak. Márpedig bizonyítékok egyelőre nincsenek.
- S ha lesznek? Az UEFA monitoring rendszere nem szubjektív ítészekből áll, hanem számítógépes program segítségével szúrja ki a matematikai valószínűséget durván megsértő mérkőzések végeredményét.
- Nem azt állítom, hogy nincsenek manipulált mérkőzések a magyar futballban. Ám megközelítőleg sem olyan számban, mint ahogy azt sejtetni próbálják. Tíz gyanúsnak ítélt találkozóból kilenc biztosan tiszta, az egy elcsaltat kell megtalálni. Ami fecsegéssel nem megy, csak szívós nyomozómunkával. Ha lesz egyáltalán, én nem a monitoring rendszertől várok leleplezést, hanem attól a nyomozástól, amelyet a bochumi ügyészségtől kapott adatok alapján indítottak.
- Közvetett bizonyítékok azért akadnak - a Honvédnál is. Vagy legalábbis felettébb beszédes, hogy tavaly nyáron tizenhat labdarúgótól váltak meg, akik közül ráadásul csupán egy kapott szerződést más csapatnál az NB I-ben. Létezik lista a gyanúba keveredett játékosokról, a klubok összefogtak, hogy kiszűrjék a csalókat?
- Bárcsak lenne összefogás! Lista sincs. Amit mond, az ugyan logikus, de mégis csak spekuláció. A valóság rém egyszerű. Sisa Tibor 2009 februárjában az átigazolási időszak lejártával lett a Honvéd vezetőedzője. A nyáron azt kérte, hadd állítsa össze a keretet a saját elképzelése szerint. Akire nem volt szüksége, attól ennek megfelelőn megváltunk. Egy kivétellel: Hercegfalvi Zoltánt személyes kapcsolataimon keresztül én ajánlottam be az amerikai bajnokságba, az MLS-be a Kansas Cityhez. S hogy a többiek miért nem kellettek máshol az NB I-ben? Ezek szerint korábban mi döntöttünk rosszul, amikor leigazoltuk őket.
- Azt sem találja furcsának, hogy a Győr éppen a kupadöntő után a magyar átlagot mindenképpen meghaladó három válogatott játékosát, Bajzátot, Starkot és Böőrt példát statuálva kizárta a keretéből?
- Tarsoly Csaba, a Győr tulajdonosa valahogy úgy fogalmazott: elege van a megélhetési sztárocskákból. Én ezalatt azt értettem, hogy nem tettek meg mindent az ETO-ért.
- Ahelyett, hogy kikiáltanák őket bűnbakoknak, egy profi klubnál csöndben eladták volna a három futballistát.
- Szerintem Győrben is ez volt a szándék. Bajzátért én is bejelentkeztem, de megfizethetetlenül magas összeget kértek érte.
- Ön szerint mikor sikeres egy sportvállalkozás?
- Mint minden vállalkozás akkor, ha az év végi mérleg főösszege pozitív számot mutat.
- A Honvéd mikor juthat el ide?
- Ez nem csak rajtam, rajtunk múlik. Külső feltételek teljesülésére is szükség van.
- Mire gondol?
- Olyan kormányzati hozzáállásra van szükség, amely meggyőzi az üzleti élet szereplőit, hogy érdemes a sportban, azon belül is a labdarúgásban szponzorként feltűnni. Továbbá, ugyancsak kormányzati szerepvállalás mellett, elkerülhetetlen a labdarúgás infrastrukturális hátterének a fejlesztése. Nemcsak stadionokra, hanem edzőközpontokra és akadémiákra is gondolok. És persze a mai létszám megötszörözésével szükség van a fiatalok és az amatőrök megnyerésére, akik használják a létesítményeket, és a sportág bázisát alkotják.
- Magyarország hogyan áll ezen a téren?
- Egészen rövid távon, néhány éven belül szerintem valamennyi feltétel teljesülni fog.
- Nem kívánok öntől politikai állásfoglalást kicsikarni, ám ha a jelenlegi kurzus nyolc év alatt nem volt erre képes, ebből az következik, hogy ön is a kormányváltás pártján áll.
- Én minden olyan kormányzatnak a pártján állok, amely felismeri, hogy a sport, a labdarúgás támogatása nem öncél, hanem társadalmi szükség.
- A még hivatalban lévő kormányt erről miért nem próbálta meg meggyőzni?
- Próbáltam, többször is, egészen a legfelső szinten. Ám valahányszor olyan közönyt, sőt olykor ellenségeskedést tapasztaltam, ami után feladtam. S ha már politika: a jelenleg hatalmon lévő erők óriási hibát követtek el azzal, hogy nem álltak a sport fejlesztésének az élére. Az emberek ugyanis, nem csak Magyarországon, szerte a világon, annyi mindentől, közte a politikától is megcsömörlöttek, de a sportot ma is szeretik. Aki ezt nem ismeri fel, az a saját népszerűségét ássa alá.
- Mi lehet az oka ennek a közönynek és ellenségeskedésnek?
- Mivel határozottan senki sem fejtette ki nekem ennek az okát, én is csak találgatni tudok. A labdarúgás közönségét azonosítják a szélsőséges politikai eszméket hirdető és szélsőséges megnyilvánulásokra képes csoportokkal. Ami tévedés, legfeljebb a szurkolók öt százaléka sorolható ide.
- De ez az öt százalék is meg tudja keseríteni a többség életét. Ön is magára haragította a Honvéd-szurkolókat.
- Ez az általánosítás azért túlzás. Elismerem, hibáztam, nem jártam el kellő körültekintéssel, amikor különben helyesen, több embert kizárattam a Bozsik-stadionból, mert olyanokat is megbántottam, akik egyáltalán nem szélsőségesek, viszont a klub az életük. Tehát nem a kizárást bánom, hanem azt, hogy nem tudtam a tisztességes szurkolók felé jól kommunikálni, hogy őket viszont nagyon is szeretem. A centenáriumkor éppen ezért amnesztiát hirdettem. Azok kivételével, akik fizikai erőszakot követtek el, mert az más kategória. Nálunk azóta rend van, a szurkolók is tudják, hol az a határ, amivel már ártanak a klubnak. Ez nem megoldhatatlan probléma. Ahol mégis sokadszorra felüti a fejét, ott nemcsak a szurkolókban, hanem a tehetetlen vezetőségben is kell keresni az okát.
- Az MLSZ felelősségéről nem ejtett szót. Kisteleki István vezetésével a leköszönő elnökség hogyan végezte a munkáját?
- Munkájukat tisztességgel elvégezték. Nekünk most előre kell tekintenünk.
- Ön is azok közé tartozik, akik Csányi Sándort szeretnék látni a szövetség élén. Csak tét nélküli óhaj, vagy van valóságalapja, hogy az üzletember elvállalja a feladatot?
- Én valóban szeretném, ha Csányi Sándor lenne az MLSZ elnöke, de ehhez az ő áldozatára van szükség. Nem tudom, hogy elvállalja-e, és én nem ajánlkozhatok fel az ő nevében.
- Közismert, hogy alsóbb osztályokban bíráskodik. Miért nem az öregfiúk közé száll be játszani?
- Fiatalon játszottam, de krónikus tehetséghiány miatt hamar véget ért a pályafutásom. Ám a rajongásig szeretem a labdarúgást, s már tizenévesen mérkőzést vezettem.
- Nem tartják csodabogárnak?
- Ha így is van, nem zavar. Amerikában bőségesen akadnak annál furább hóbortok, minthogy a klubtulajdonos az amatőrök között bíráskodik. Igaz, ott ezzel senki sem törődik.
- Mi volt a legszebb élménye játékvezetőként?
- Amikor talán a megye kettőben azt mondta egy öregfiú, hogy elpazarlom a tehetségemet.
- Megbirkózna egy elsőosztályú rangadóval is?
- Állnék elébe, de ez csak elméleti fejtegetés. A korhatárt már régen túlléptem.
- S a legrosszabb élmény?
- Ha arra gondol, egyszer sem kötöttek belém. A mérkőzés előtt mindig igyekszem felhívni a csapatok figyelmét a játék lényegére, amiben többnyire partnerek. Fáj, amikor az egyik fél 1-0-s vezetésénél, a 91. percben buta szabálytalanság miatt tizenegyest kell befújnom az ellenfél javára, mert az a legrosszabb, amikor valaki a jól elvégzett munkát az utolsó pillanatokban teszi tönkre.
- Nem fél attól, hogy a Honvéddal ön is erre a sorsra juthat? Mondjuk, ha idén kiesik az NB I-ből.
- Franklyn D. Roosevelt, az Egyesült Államok híres elnöke mondta: semmitől sem kell félni, csak a félelemtől magától.

Forrás: Magyar Nemzet

1048 alkalommal olvasva.