Visszatekintő: Nagyszerű győzelem!
2010-03-06 23:12:45

Csapatunk a Honvédtól távozó Pandur Róbert szertárosnak ajánlotta az MTK elleni győzelmet.

Bp. Honvéd - MTK 4-1 (2-1)

BHFC: Tóth I. - Takács, Vukmir, Botis, Iancsuk - Abass,Coira, Macko (Horváth A. 72’) , Hajdú - Bajner (Vaccaro 15’), Abraham (Nagy Z. 88’).

Gól: Abass, Botis, Vaccaro, Coira, illetve Lázok.

Csípős hideg és szikrázó napsütés fogadta a csapatokat és a kilátogató mintegy 1500 nézőt. A múlt heti kezdőcsapaton 6 helyen változtatott Morales mester, ebbe közre játszott nagyrészt a kényszerűség és az elégedetlenség a korábbi eredménnyel.

A Honvéd kezdte a mérkőzést, és igazából innentől kezdve nem is nagyon engedte át a kezdeményezést az MTK-nak. Rögtön helyzetekkel veszélyeztettünk, amit Abass-nak sikerült már a 10. percben értékesítenie: egy középpályáról felívelt labdával Abraham iramodott meg a jobb szélen, aztán az alapvonal környékéről beadta, majd az ötösről Abass egy kis forgolódás után kilőtte a jobb alsót. Az egész csapat egy emberként rohant oda gratulálni, látszott, hogy hatalmas gát szakadt át ezzel a találattal (1-0). Sajnos olyan sokáig nem tartott az öröm, hiszen 2 percre rá Pál tört be balról a tizenhatoson belülre, ahol Takács csak szabálytalanul tudta megállítani. A büntetőt Lázok magabiztosan értékesítette (1-1). Ami innentől következett, igazán szívderítő volt. Nem tört meg a csapat, küzdöttek és hajtottak tovább, uralták az egész pályát, az MTK csak néhány kósza kontratámadást tudott vezetni, de többnyire pontatlanok voltak az utolsó passzaik. Még mindig csak negyed óra telt el a játékrészből, amikor Bajner és Balogh összefejelt az MTK tizenhatosán belül. Játékosunk alig bírt lábra állni, de amikor visszacsuklott a földre, egyből jelezték a kispad felé, hogy nem tudja tovább folytatni. Végül hordágyon vitték az öltözőbe. Helyére Vaccaro érkezett. A továbbiakban jelentős mezőnyfölényt sikerült kiharcolni, de nagyrészt a középpályán folyt a küzdelem. De aztán eljött az a bizonyos 36. perc: egy honvéd szögletet követően az előre húzódó Botis először felfejelte magának, majd egy gyönyörű ollózó mozdulattal hatalmas gólt rúgott. Megkockáztatom, hogy élete találatát szerezte, és milyen jókor, így egy gólos vezetéssel vonulhatott pihenőre a csapat.
A szünet sem telt unalmasan, hiszen ekkor adták át az U16-os és U17-es akadémiai csapatunknak a HLSZ kupán elért elsőségükért a serlegeket és érmeket, melyeket büszkén vehettek át, hiszen mindkét korcsoport veretlenül vette az akadályokat.

A második félidőre változtatás nélkül futott ki a Honvéd. Remekül kezdtük a félidőt, hiszen a 47. percben Vaccaro megszerezte első „honvédos” gólját: Vukmir szerzett labdát a középpályán, majd megindult vele az ellenfél kapuja felé, szépen kényszerítőzött Vaccaro-val, majd egy remek ütemű labdával kiugratta az olaszt a tizenhatoson belül, aki magabiztosan lőtte el a kapus mellett (3-1). Ezek után önfeledten rohant oda a Kanyar elé ünnepelni, és a hátára mutogatva jelezte, hogy jobb, ha mindenki minél előbb megtanulja a nevét. A továbbiakban is a Honvéd veszélyeztetett többet, az MTK csak pár ellentámadásában bízhatott, de azokat a védelem magabiztosan semlegesítette, vagy ha mégis eltalálták a kaput, Tóth Iván remekül fogta őket. A 66. percben pedig Coira révén megadtuk a végső kegyelemdöfést is: Abraham beadását először Vaccaro fejelte az ötösről a felső lécre (a kapus is hozzáért kicsit), de a kipattanót Coira közelről, bevetődve berúgta, ezzel beállítva a későbbi végeredményt (4-1). Innentől kezdve már semmi kétség nem lehettet a győzelem felett, az egyetlen kérdés az volt, hogy mennyivel. Az ellenfelet teljesen megtörte a negyedik találat, onnantól egy-két pontrúgásból veszélyeztettek csak. A legveszélyesebb egy Hidvégi szabadrúgás volt, amit szépen elcsavart a sorfal fölött, de Tóth ki tudta ütni a bal alsóból. Az új debütáló, az ukrán Iancsuk is jól játszott, bár az elején voltak apróbb hibái, hamar legyőzte a kezdeti drukkot és jól zárta le a bal oldalt.

A meccs egészéről elmondható, hogy ezen a napon remek játékkal és teljesítménnyel rukkoltak elő a srácok, akik Kaposváron kicsit gyengébben teljesítettek, most a 100%-ot hozták. Csapatként tudtak együtt játszani, mindegyik egység remekül látta el a feladatát, mindenkit dicséret illet. Azonban az igazán szembetűnő a középpálya feljavulása volt az előző héthez képest, hiszen a védekezés mellett remek labdákat osztogattak, csak így lehet igazán komoly helyzeteket kidolgozni. A 4-1-es siker még így is hízelgő a vendégekre nézve, hiszen egy kicsit nagyobb szerencsével Abass és Vaccaro is mesterhármast rúghatott volna. Abraham-nak most sem sikerült betalálnia, viszont egyszerűen tarthatatlan volt, majd minden gólban tevékenyen részt vett, a felpasszolt labdákat remekül megtartotta és kiszolgálta a társakat. Egy apróbb sérülés miatt lecserélték a 88. percben, majd a tribün előtt elsétálva a közönség hosszas vastapssal jutalmazta a produkcióját.

A következő héten kétszer is megmérkőzünk a Debrecennel idegenben, először szerdán a Ligakupában, majd szombaton a bajnokság keretében. Reméljük ez a győzelem kellő lendületet és önbizalmat adhat mindenkinek, és pontokkal zárhatjuk a hajdúsági kiruccanást.
Szalay Gergő