Pandur Robi elköszön a Honvédtól
2010-03-11 15:25:48

Manapság ritka, ha valaki tizennyolc éven keresztül egy futball klub alkalmazásában áll.

Legtöbbször meccsekkel, futballistákkal, edzőkkel kapcsolatban írunk a honlapon, de van néhány ember a háttérben, akinek a munkája szintén fontos a KLUB életében. Ilyen például a Bp. Honvéd mindig jókedvű szertárosa Pandur Róbert (49), aki vidékre költözése miatt, tizennyolc év után most elköszön a Honvédtól. A Kispesten népszerű Robit a Honvéd vezetése és labdarúgói is megajándékozták. A futballisták kétszer is. A Honvéd-MTK meccs szünetében, a Bozsik-stadion gyepén, egy „Csak a Kispest!” kiáltással búcsúzott el mindenkitől.

- Robi, mesélj Magadról, milyen munkákat végeztél az elmúlt tizennyolc évben a Klubnál?
- A Hengersor utcai Traktorgyár pályán kezdtem gondnokként 1992-ben. Abban az időben ott játszottak a Honvéd utánpótláscsapatai, elsősorban a pálya karbantartása volt a feladatom. A Bozsik-stadionba öt év múlva, 1997-ben érkeztem, mint a pályamunkások csoportvezetője. 2003-ban lettem szertáros, de Piero Pini idején létesítményvezető, szertáros és mindenesre bővült a munkaköröm. Hemingway Úr érkezése óta ismét szertárosság volt a munkám.

- Mi a dolga a szertárosnak Kispesten?
- Elsőnek kell jönni és utolsónak menni. Az edzések előtt két órával már itt vagyok. Különböző feladataim vannak az edzéseken, hazai és idegenbeli meccseken, egyébként utazom mindenhova a csapattal. Az edzések előtt minden játékos bejön a szertárba, ahol a saját dobozából előveszi a tiszta edzőfelszerelést, majd a foglalkozás után visszahozza. A labdákért, trikókért, bójákért is én vagyok a felelős. Az itthoni meccsek előtt mire megérkeznek a játékosok, a szerelésük már a fogason lóg a szekrényükön. A meccs után még legalább két órát itt vagyok, a három nagyteljesítményű mosógéppel és szárítógéppel kitisztítom a mezeket. Amikor idegenbe utazunk, én pakolom be és osztom ki a szereléseket.

- Köztudott, hogy Neked ez nem egy szimpla munkahely volt, hanem kötődsz is a Klubhoz.
- Itt nőttem fel a stadion mellett a Kolozsvári utcában, nálunk az egész család Honvéd érzelmű. Mind a négy gyerekem kint van az összes hazai meccsen, a tribün mellett szurkolnak. A bátyám Pandur István játszott is a Honvédban, huszonhét NB1-es meccse van Kispesten, pedig abban az időben nem volt könnyű beférni a csapatba.

- Kaptál búcsúajándékokat is.
- Egy kupát kaptam a Honvéd vezetőségétől, a játékosoktól pedig egy fehérbort, melynek közepén egy piros-feketébe öltözött futballista egy kristálylabdát rúg.

- Gondolom, ezt nem fogod felbontani.
- Nem, ezt soha nem bontom fel.

- Szerintem a játékosok ajándéka mellé nyugodtan hozzátehetjük még az MTK 4:1-es legyőzését, mert azért ez nem minden nap sikerül. Fogunk még Téged látni a meccseken?
- Engem? Mindenhol ott leszek, ahol a Honvéd játszik!