Egy kis hiányérzet…
2010-03-24 12:22:18

Bp. Honvéd - Debrecen 1-1 (0-0)
Gólszerző: Abraham (89’) illetve Szilágyi (81’)

BHFC: Tóth I. - Takács, Cuerda, Debreceni, Ianchuk - Abass, Horváth A. (Vukmir 64’), Coira (Moreira 82’), Hajdú - Bajner (Vólent 87’), Abraham

Két hét alatt harmadszor találkoztunk a Debrecen csapatával, de a változatosság kedvéért most a Magyar Kupa keretein belül. Elnézve a vendégek összeállítását, nem a legerősebb keretükkel érkeztek, hiszen számukra még ott van a bajnoki elsőségért vívott csata is a Videotonnal, mely Bajnokok Ligája indulást jelenthet. A mieinknél a hétvégi kezdőcsapathoz képest Morales mester 6 helyen változtatott.
Igen agresszíven kezdtük a találkozót, még egy perc is alig telt el, amikor már veszélyeztettünk, Abass nem sokkal maradt le a beadásról. A vendégeket megzavarta egy kicsit ez a játékstílus, hirtelen nem tudtak mit kezdeni vele, sorra dolgozhattuk ki a jobbnál jobb akciókat, Abraham és Abass gyorsaságával nem tudták tartani a lépést. Kontratámadásokra rendezkedtek be és két szélsőjük gyorsaságában bíztak, de Yannikot és Bódit védőink gyakorlatilag kikapcsolták a játékból, nem engedték kapura fordulni vagy beadni őket. Egy valamire való helyzetet tudtak kialakítani, amikor Spitzmüller nagy erővel, jó 20 méterről lőtt kapura, de a ficakba tartó lövést Tóth Iván bravúrosan hárította. Ezt leszámítva gyakorlatilag semmilyen veszélyt nem jelentettek és a továbbiakban is mi tartottuk nyomás alatt a kapujukat. A 28. percben már szinte mindenki bent látta a debreceni kapuban a labdát, miután Abraham kapott egy remek indítást, majd kicsit kisodródva a kifutó Pantics fölött átemelte a labdát, de az elkerülte a kaput, pedig még Bajner is megpróbálta fejjel bebólintani, de túl magasan pattant, nem érte el rendesen. Mintha el lett volna átkozva az a kapu, hogy semmi sem sikerült vagy az utolsó pillanatban egy „kósza” láb még bele tudott érni a lövésekbe, hogy így célt tévesszenek.

A második félidő elején egyik csapat sem cserélt, és mintha mi sem történt volna, folytatták ahol abbahagyták: újabb Honvéd helyzetek, kétségbeesett debreceni védekezés. Nehezen tudták átlépni a félpályát, vagy ha mégis, akkor már igyekeztünk minél előbb megakasztani a játékukat és nem visszahúzódni a saját 16-osunk elé. Az idő előre haladtával az iram lelassult kicsit, egyre több volt az apró szabálytalanság, hogy tördeljék a játékot, már nem volt olyan jelentős a mezőnybeli fölényünk, feljött a Debrecen. A 78. percig (!!!) kellett várni a vendégek első helyzetére ebben a félidőben, ami a frissen beállt Vinicius nevéhez fűződik, akivel lendületesebb lett a Loki játéka, bár le sem tagadhatná, hogy brazil, hiszen sokszor feleslegesen próbálja cifrázni a dolgokat. Erre föl, gyakorlatilag a semmiből megszerezte a vezetést a Debrecen: ahogy a Nagy Könyvben meg van írva, ennyi helyzetet nem lehet elpuskázni „büntetlenül”, így a 81. percben Vinicius beadását röviden tisztázzák a védők, ráadásul pont a jobbról érkező Szilágyi elé, aki kíméletlenül bevarrta a labdát a bal alsóba (0-1). Ez a gól ráébresztette a srácokat, hogy muszáj legalább kiegyenlíteni, ha komolyan szeretnénk kiharcolni a továbbjutást idegenben. Következett a már szokásosnak mondható „utolsó 10 perces hajránk”. Abrahamnak volt óriási ziccere megint, már Panticson is túljutott, de Komlósi bele tudott vetődni a lövésébe, így szöglet lett. De a nagy nyomásnak végül csak meglett a gyümölcse, ha nehezen is: a 89. percben hibázott a vendég védelem, Hajdú csapott le a labdára a balszélen, majd beadását Abrahamnak sikerült a kapuba csúsztatnia (1-1). A hátralévő 1 percben és a hosszabbításban megjött az addig síri csöndben figyelő szurkolók hangja is, de hiába, nem sikerült megfordítani a meccset végül.
Az első félidő alapján akár több góllal vezethettünk volna, majd a másodikban is nekünk voltak a komolyabb helyzeteink, de mind kimaradtak. Ahogy az lenni szokott, az ellenfél „talált” egy gólt kihasználva az addig remekül helytálló védelmünk hibáját, ezután pedig futhattunk az eredmény után, és már csak az egyenlítés fért bele. Bár ez az eredmény Lokinak kedvez, hiszen nekünk most mindenképpen gólt kell lőnünk idegenben a továbbjutáshoz, egyáltalán nem reménytelen a helyzet. Játékban és helyzetekben sikerült ellenfelünk fölé nőni, tartjuk a jó formánkat, de azokat a fránya helyzeteket sokkal nagyobb számban kéne kihasználnunk.

A hétvégén Újpestre látogat csapatunk, számukra eddig szinte rémálom a tavasz, hiszen 3 vereség mellett egyedül a sereghajtó DVTK-t sikerült megverniük. Egyértelműen a 3 pontért utazunk, ha sikerül a fentebb említett dolgokban előrelépnünk, akkor igen komoly esélyünk is van a megszerzésére.

Szalay Gergő