Lapszemle
2010-03-29 13:41:51

Megint hétvége volt

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt hétvége csak egy volt a sok közül. Csapatunk, amely az utóbbi hetekben javuló teljesítményt mutatott, szombaton Újpestre látogatott. Eltekintve attól, hogy az Újpest egy ősi rivális, most égető szükségünk volt a 3 pontra. A Soproni Ligában persze minden mérkőzés nehéz, de a sorozat, melyet a szezon elejére időzített sorsolásunk, a legnehezebb, hiszen minden bajnok- és dobogó-aspiránssal rögtön az elején találkozunk.

Az Újpest elleni mérkőzés előtt az Újpestnek és nekünk is voltak gondjaink. Náluk egy értékes csatár, Rajczi Péter eltiltás miatt nem játszhatott, nálunk pedig Németh Gábor, Angelo Vaccaro, Zsolnai Róbert és Macko még mindig sérüléssel bajlódnak. Jó hír viszont, hogy megérkezett Jean-Baptiste Akassou játékengedélye. Vele már a szezon elején szerződtünk, amikor Benjamin helyettesét kerestük, de játékengedélye csak pénteken érkezett meg. Akassou már jó ideje a csapattal edzett, így kész volt az azonnali kezdésre, ami szombaton meg is történt. Rendkívül harcos, hihetetlen futómennyiséget, és sok labdát produkáló védekező középpályás. Benjaminnal és Abrahammal egy akadémián nevelkedett, és egy ideig egy csapatban is játszottak. Liga Kupa- és edzőmérkőzéseken már bemutatkozott, és mindenki egyetértett, hogy mint védekező középpályás kiemelkedő képességekkel rendelkezik.

Újpesten az Újpest ellen játszani mindig nagy kihívás, még akkor is, ha mostanában ellenfelünk gyengélkedik. A mérkőzés első félidejében az Újpest nagyon igyekezett a mérkőzést eldönteni, és több veszélyes támadást is vezetett. A második fénykorát élő Tóth Iván két-három parádés védéssel emelkedett ki a mezőnyből, és csapatunk minden tagja tisztességesen küzdött. Külön kiemelném Abrahamot, akit néha 2-3 újpesti is őrzött, és aki ennek ellenére is rettegésben tartotta ellenfelünket. Szerencsénk is volt, amikor egy szerencsétlen mozdulatért megítélt tizenegyest Kabát Péter kihagyott. Aztán a második félidőben Diego egy gyönyörű elfutás után védhetetlen bombagóllal megszerezte a Budapest Honvédnak a győzelmet. Szóval nagyon szép napunk volt.

Nem vagyok lélekbúvár, így meg sem kísérlem felbecsülni, hogy vajon mit jelent játékosainknak a közönség. Abban biztos vagyok, hogy a szurkoló az X-faktor, melynek valamilyen szinten befolyása van a játékos hangulatára, és ezzel együtt a játék kimenetelére. Azt kell mondanom, hogy most szombaton szurkolóinkra nem lehetett panasz. Sokan voltak, lelkesek voltak, szervezettek voltak, és leszurkolták az ellenfél táborát. Szóval ragyogóak voltak. Biztos vagyok benne, hogy az ilyenfajta szurkolás rengeteget segít a csapatnak, amiért a fanatikusok dicséretet érdemelnek. Csak így tovább! Ha csapatunk és szurkolóink tudják ezt a teljesítményt nyújtani a Bozsik Stadionban is, akkor bizony stadionunk ismét egy bevehetetlen erőd lesz. Már alig várom, hogy egy nap másért kelljen izgulnom, mint most.

Többféle módon lehet értelmezni a Debrecen elleni 1:1-et a Magyar Kupa elődöntőjének első mérkőzésén. Logikus azzal érvelni, hogy végül is a Debrecen előnyt szerzett, hiszen nem tudtuk akaratunkat érvényesíteni, és ezzel megszerezni a visszavágóra előnyt jelentő győzelmet. Én egy kicsit máshogy látom, ugyanakkor elismerem a fent leírt vélemény jogosságát. Szerintem még semmi nem dőlt el. Egy mérkőzés lesz Debrecenben április 13-án, amikor majd minden eldől. A DVSC nehéz és eredményes ellenfél. Nem lesz könnyű dolgunk, de úgy érzem, a Budapest Honvéd játékosai készen állnak a kihívásra, és ha kiválóan játszunk, akkor ismét be fogunk jutni a Magyar Kupa döntőjébe. Egyáltalán nem tartom a célt elérhetetlennek. Sőt, megkockáztatom, hogy játékosaink extra motivációval fognak pályára lépni ezen a mérkőzésen. Ők is szeretnék a Magyar Kupát Kispesten tartani.

Már írtam arról a jóindulatúnak nem nevezhető hecckampányról, amit az utóbbi hetekben több újságíró és televíziós szakkommentátor folytatott az első osztályban játszó légiósok ellen. Vagy ahogy ők szeretnék beállítani, „a magyar fiatalokért”. Aki olvasta előző blogjaimat, ismeri a véleményem, amit itt most nem fogok megismételni. De azért jó lenne azoknak az úgynevezett szakkommentátoroknak megnevezni, hogy személy szerint kik azok a tehetséges magyar fiatalok, akik elől például a Budapest Honvéd légiósai elveszik a szereplési lehetőséget. A végén, amikor Zombori Sándor véleményét hallgattam, arra gondoltam, hogy biztosan nem ismeri a magyar utánpótlás jelenlegi helyzetét, sem azokat az erőfeszítéseket, melyeket olyan műhelyek végeznek, mint a mi Magyar Futball Akadémiánk, az Orbán Viktor által alapított Puskás Ferenc Akadémia, vagy az agárdi, győri, szombathelyi műhelyek. Ezek az esetleges és szakmailag átgondoltnak nem mondható kampányok nem segítenek sem a magyar labdarúgásnak, sem a fiataloknak. Csak azoknak, akiknek nincs más témájuk, a tényeket pedig túl bonyolultnak ítélik meg, mint tárgyalási alapot. Megismétlem. A Budapest Honvéd álma, az én álmom az, hogy egy olyan csapatot tudjunk kinevelni, amely rendkívül tehetséges, jól képzett, szerethető magyar fiatalokból áll. Ehhez idő, pénz, és türelem kell. Addig pedig maradunk világválogatott.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:

George F. Hemingway