Öcsi bácsi ma lenne 83 éves
2010-04-01 02:14:48

Puskás Ferenc a Kispest, majd a Bp. Honvéd világklasszisa, ha élne, ma lenne 83 éves.

16 éves múlt, amikor először játszott az NBI-ben, és 39 éves volt, amikor a Real Madridnál szögre akasztotta a focicipőt. 23 csodálatos év, megannyi emlékezetes mérkőzés, parádés gólok, ördöngös cselek, rengeteg történet, páratlan emberség jellemezte a mindenki által csak Öcsinek, Öcsi bácsinak nevezett Puskás Ferencet.
Hihetetlen sikerek övezték pályafutását, szinte mindent megnyert, amit lehetett. Népszerűsége még halála után is töretlenül ível felfelé. A FIFA 2009-ben a Puskás-díj megalapításával örök emléket állított a legendás kispesti labdarúgónak. A kitüntető cím az év legszebb góljának szól. Ha posztumusz címre is lehetne szavazni, akkor az 1953-as évben éppen Öcsi bácsi kapta volna a díjat azért a bizonyos visszahúzós cselért, mellyel a Wembley Stadionban kergette őrületbe az angol védőket.

Puskás Ferenc a legismertebb magyar, hiszen Grönlandtól a Tűzföldig, Kamcsatkától Alaszkáig mindenhol ismerik a nevét. Talán nincs olyan magyar a földön, akinek ne lenne egy története arról, hogy a Puskás név milyen varázsszó a világ bármely táján.

Emberségéről, jószívűségéről és segítőkészségéről ma is ezernyi igaz történet kering.
A régi csapattárs, Cserjés Pista bácsi mondta egy alkalommal nekem: - Embernek nagyobb volt, mint játékosnak, pedig nála jobb labdarúgót még nem hordott hátán a föld. Amikor egyszer Athénban nála vendégeskedtünk, meggyőződhettünk róla, hogy milyen népszerűségnek örvend. Egy alkalommal, amikor taxival érkeztünk egy vendéglőhöz, a tulajdonos kinyitotta az ajtót Puskás előtt, majd kifizette a taxit és elküldte a sofőrt. Öcsi aláírása a görög fővárosban többet ért egy bankgaranciánál.

Alfredo di Stefano, a kor egyik legnagyobb egyénisége sem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel, ha Panchoról kérdezték.
„Az egész ember csupa nemes lelkűség, mindig bőkezű volt azzal, aki tőle valamit kért. S mindenek fölött jó barát. Én örülök, hogy együtt játszottam Puskással, s hogy barátja voltam. A labdarúgás szenvedélye örökre összekötött bennünket.!"

Az egyik legszebb történetet Hoffer József írta meg róla az Alberttől Zsákig című könyvben. "Papp László háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, 1963 decemberében Madridban lépett szorítóba hivatásos mérkőzés keretében a spanyol Folledo ellen. A tét a középsúlyú Európa-bajnoki cím volt. A hatalmas csarnok zsúfolásig megtelt. Laci kissé szorongva nézett a mérkőzés elé. Nem az ellenfél izgatta, hanem a győzelemre áhítozó, heves vérmérsékletű, 15 ezer főnyi hazai közönség várható hangorkánja.
Zúgott is a harsány bíztatás a spanyolok kedvence felé. Egyszer azonban váratlanul felharsant a lelátó egyik szögletében a harsány "Hajrá, Papp!" kiáltás is. És míg Folledo hívei olykor szünetet is tartottak, Papp szurkolói megállás nélkül a mérkőzés végéig lankadatlanul bíztatták a magyar fiút. Laci önbizalmát láthatóan növelte a váratlan buzdítás. Fölénye egyre fokozódott. Végül biztos győzelemmel harcolta ki az "Európa-bajnok" büszke címet.
Az első gratuláló Puskás volt, aki a szorító közvetlen közelében szurkolta végig a mérkőzést.
- Nem értelek, "Öcsi"! - jegyezte meg Papp - Te amiatt panaszkodsz, hogy alig hallasz Spanyolországban magyar szót. És íme: ma este több száz magyar buzdított itt engem.
- Tévedsz. "Görbe"! (ez Papp kedvenc beceneve) - magyarázott Puskás. - Rajtunk kívül egyetlen magyar sincs itt. Kubala és én fogadtuk fel ezeket az embereket itt. Kasztíliai munkanélküliek. Megvettük nekik a jegyet és órabért fizettünk, hogy téged bíztassanak. Becsülettel rászolgáltak a fizetésre.
A kemény öklű Papp Laci meghatottan, csillogó szemekkel borult "Öcsi" nyakába…"

A kispesti labdarúgás legendája és legfényesebb csillaga, ha élne ma töltené be 83. évét.
Öcsi bácsi testben ugyan már nincs velünk, de lélekben mindig itt lesz közöttünk.