Az MTK-nak végül sikerült szépítenie, de 2-1-es megérdemelt győzelmünk bizony a hétvége egyik üde pillanata volt. Mind nálunk, mind az MTK-nál több olyan játékost láttam, akik egy nap a magyar válogatottban fognak szerepelni. Ebben biztos vagyok.

Míg NB II-es csapatunk szabadnapos volt, a Soproni Ligában szereplő Budapest Honvéd nagyszerűen helyt állt Pápán. Nem csak 3:0-ás győzelmünknek örülhettünk, hanem annak is, hogy góljainkat három különböző játékos: Diego, Abraham, és Bajner szerezte. Rendkívül fontos, hogy támadó játékosaink megtalálják góllövő cipőiket, hiszen eddig sem az volt a baj, hogy sok gólt kaptunk, hanem az, hogy keveset lőttünk. Diego, Abraham, Abass, és a többiek olyan sebességgel futkároznak, mint nagyon kevesen a magyar labdarúgásban. Ez persze nem elég a győzelemhez, de egy rendkívül fontos képesség, melyet Massimo Morales ügyesen használ fel, mint kívánatos taktikai elemet. Nem tudom, hol fogunk végezni a 2009/2010-es szezon végén, de ha tovább fejlődünk, a 7. vagy 8. hely sem elérhetetlen. Egy hónap múlva már okosabb leszek.

Rendkívül kemény csatákat vívtak a Magyar Futball Akadémia csapatai az elmúlt héten a nagyszerű MTK-s fiatalokkal. Köztudott, hogy nekünk nincsenek 1991-es születésű akadémiás labdarúgóink, mert legidősebb akadémistáink 1992-es évjáratúak. Az MTK-nak viszont annál érettebb U19-s csapata van. Némely játékos, mint például a robbanékony Tischler Patrik, már az MTK felnőtt csapatában is bemutatkozott. Az MTK ’91-es csapata vezeti is a nemzeti bajnokságot. Én nagyon örülök, hogy egy évvel fiatalabb csapatunk, amely jelenleg a bajnokság második helyén áll, jól megállta helyét a hétvégén, és egy döntetlen szagú mérkőzésen sikerült 1-0-ra nyerniük. A remek iramú mérkőzés nem csak engem, hanem a több száz jelenlévőt is jól szórakoztatta. Akadémistáink és a többi játékos is bizonyságot tettek tehetségükről és elkötelezettségükről.

Nagy esemény volt ugyancsak péntek délután a Bozsik stadionban, ahol először került U17-es csapatunk a televízió képernyőjére egy magyar bajnoki mérkőzés keretében. Itt ellenfelünk ismét az MTK volt. Az U17-es bajnokságot a Honvéd Magyar Futball Akadémiájának csapata vezeti, és bizony egy nagyon jó mérkőzést vártam a mi győzelmünkkel. Az MTK rendkívül kemény ellenfélnek bizonyult. Ugyan sikerült 2-0-ra elhúznunk az első félidőben, ellenfelünknek is voltak remek helyzetei. A második félidő közepén aztán a játékvezető két sárgalap miatt kiállította egyik belső védőnket, és csapatunk ezután már csak a védekezésre tudott koncentrálni. Az MTK egymás után vezette a támadásokat, míg mi bizony beszorultunk. Csapatunk erőnlétét dicséri, hogy az utolsó hónapban megvívott sok mérkőzés ellenére – beleértve a Puskás-Suzuki Kupát is, amelyet a Budapest Honvéd nyert – bírtuk a majdnem megállás nélküli támadásokat, amelyek az idő elteltével egyre kétségbeesettebbek lettek. Az MTK-nak végül sikerült szépítenie, de 2-1-es megérdemelt győzelmünk bizony a hétvége egyik üde pillanata volt. Mind nálunk, mind az MTK-nál több olyan játékost láttam, akik egy nap a magyar válogatottban fognak szerepelni. Ebben biztos vagyok.

Úgy látszik, még a sikert sem élvezheti az ember jó szívvel. Az egyik bulvárlap gyakorlatilag gyanút fogalmazott meg a Diósgyőr játékosai ellen, mert a múlt heti Honvéd elleni mérkőzés első félidejében 4 gólt kaptak. Bizonyíték persze semmi, viszont a cikk megjegyzi: az edző kijelentette, már a mérkőzés előtt látta, hogy nincs minden rendben a játékosokkal. Hogy aztán ez a kijelentés mit takar, én nem tudom. Legalább százszor hallottam hasonlót edzők szájából vesztes mérkőzések után, amivel a rossz teljesítményt vagy az önbizalomhiányt próbálták magyarázni. Különben, hogy mekkora szamárság az egész, az bizonyítja, hogy a diósgyőriek tisztességesen teljesítettek egy nagyon jól játszó Honvéd ellen. Jól játszottak, de az ellenfél jobban. Ennyi. Ilyen alapon akárkit, akármivel, akárhol meg lehet gyanúsítani. S hogy védi meg magát a játékos vagy a csapat? Szégyenletes.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:

George F. Hemingway